Drága barátaim, megint házhoz megyek a pofonért
Én nem akarok egy pukkancs, sértett, nárcisztikus, hazudozós, bosszúálló, populista elnököt.
Azt hittük, ezeknek közpénz már az életben nem kerül a kezükbe. Hát kerül. Karigeri elintézi.
„Szegény Kovács Lászlón nem fog az idő. Az egykori szocialista külügyér még mindig a régi, jól bevált 2004-es lemez avítt slágereivel házal. Úgy tűnik, a volt MSZP-s vezetőnek egyszer és mindenkorra megállt az idő. Éppen december ötödikén. Még ma is arról beszél, hogy egy határon túli szavazat nem ér annyit, mint egy debreceni szavazat, és így tovább. Őt hallva az az érzésünk támad, mintha a kommunista szellem vasútján utaznánk, a Pelikán-féle vidámparkban és egyszer csak a semmiből, amikor a legkevésbé várnánk, szembejön velünk egykori gyerekkori félelmünk, a jó öreg mumus.
Ma már csak nevetni tudunk rajta és titkon még szánni is. Legalább a méltóságát őrizte volna meg, ha már az annyira féltett, irigyelt állampolgárságot az a sokat emlegetett, rettegett 23 millió román kilopta a csőréből. Persze láthatjuk, hogy mostanság mindegyre rég elfeledett alakok bukkannak elő a Karácsony-féle panoptikumból, akiket nemcsak mutogatnak, nemcsak ijesztgetnek velük, de akik jó pénzért tanácsot is adnak. Mi meg azt hittük, ezeknek közpénz már az életben nem kerül a kezükbe. Hát kerül. Karigeri elintézi.”