A tavaly, november végén Vuhanban kitört járvány hátterében pedig a kutatók a tobzoskát sejtik, de az abszolút kiindulópont a denevér lehet. (A virológusok számára azért jó barát a denevér, mert szinte az összes vírust hordozza.) Hupei tartományban e vírus nyomán 2 százalékos halálozási aránnyal számolnak a szakemberek, a többiben 0,5 százalék. Miután tudható, hogy emberek közti kontaktolással is terjed, érthetővé válik a kézmosást népszerűsítő, amúgy meglehetősen egyszerű oktatóvideók terjesztése. Ez a vírus az ebolánál ellenállóbb, jó pár órát túlél a bőrfelszínen, akárcsak a nátha. Vakcinára pedig ne számítson senki, hisz annak előállítása hosszú időt vesz igénybe. Ez nem az 1995-ös Dustin Hoffman film, amelyben néhány óra alatt megvolt az ellenanyag, amivel végig oltották a várost.
Szóval kézmosás!
Kína egyébként a WHO szerint is sokkal nyíltabban és gyorsabban reagált most, mint annak idején a sars vírus terjedésekor, még azzal együtt is, hogy először az ausztrálok jelentették be, hogy megtalálták a kórokozó vírust. Ezt annak fényében érdemes értékelni, hogy a sars vírus idején 2,5 hónapig titkolták a megbetegedéseket.
Kusai Sándor, a Modern Kelet-Ázsia Kutatócsoportjának munkatársa, volt pekingi nagykövet Kína kezdeti hallgatását egy általános politikai dilemmával magyarázta. Az ottani vezetés (de általában katasztrófák és egyéb, sokakat érintő válsághelyzetek esetén az országok vezetői mindenhol) kezdetben nem tudta eldönteni, hogy az információkat kapun belül tartva, saját szakemberek segítségével kezeli a helyzetet, vagy a nyilvánossághoz fordul és vállalja a pánik kialakulásának következményeit. Amikor ugyanis 1,4 milliárd ember kezdi el intenzíven félteni az életét, az azért eléggé felboríthatja a megszokott rendet.