„Ebből már sejthető, hogy McEnroe nem Margaret Court lábmunkáját, szerva-röpte játékát kifogásolja. Hanem a kijelentéseit, a véleményét, ha úgy tetszik. A korábbi kiválóság ugyanis az egyik keresztény egyház lelkésze, s olyan rémtettek tapadnak a nevéhez, mint az Ausztrál Családok Szövetsége és a Drogmentes Ausztrália mozgalom támogatása. S igen, van bátorsága bírálni az LMBT-jogokat és helyteleníteni a homoszexuálisok házasságát. Nem kell hozzá különösebb képzelőerő, hogy sejtsük, mit kap ezért. Homofób, kirekesztő – miként McEnroe-tól megtudhattuk –, őrült is, s persze rasszista (előásták egy 1970-es nyilatkozatát, amelyben kétségtelenül elismerőleg szólt a dél-afrikai rendszerről).
John McEnroe vitán felül nagy játékos volt, sokak kedvence. De ha már moralizálunk, örökké balhézott, káromkodott a pályán, el is tiltották, ahogy később elismerte, gyűlölte az ellenfeleit, mert ez az érzés inspirálta, viharos körülmények közepette vált el a feleségétől, Tatum O’Nealtől, aki elmesélte, az volt az utolsó csepp a pohárban, amikor a férje egyszerűen lerúgta a lépcsőről, s a drogokkal is hírbe hozták. Ha jobban elmélyedünk az életében, nem egy kimondott példakép.
Most mégis – már elnézést – ő a tökös gyerek, mert beleszállt egy hetvenhét éves legendába, egy idős hölgybe, egy hívő kereszténybe. S mindezt gusztustalanul. Azon a napon, január 27-én tette közé becsmérlő videóját, amelyen Margaret Courtöt sporttörténeti sikere ötvenedik évfordulója alkalmából köszöntötték. A bevallottan leszbikus Martina Navratilovával közösen ráadásul Evonne Goolagong Arena feliratú transzparenst lengetett, azt sugallva, inkább a másik ausztrál teniszlegendáról kellene elnevezni a Margaret Court Arenát, s persze lelkendezve dicsérte a Melbourne-ben az ausztrál nyílt bajnoksággal egy időben zajló LMBT-tenisztornát. Mert már ilyen is van…