„Személy szerint hatalmasat röhögtem, amikor a nemrég bemutatott hollywoodi szuperprodukcióban, a Midway-ben pozitív szereplőnek bírták ábrázolni Bull Halseyt, a tengerek történetének egyik legbutább admirálisát. Vele ellentétben a csatát a saját teljesítményét gondosan kielemző, és a hibáit leginkább az eszével megértő és kijavító Jack Flatchert meg sem említették benne. Ez persze érthető, hiszen a teljes Amerikai Haditengerészet is ezt tette vele, mivel nem nagyon értékelték az olyan admirálisaikat, akik a féktelen agresszió helyett inkább az eszükkel próbáltak harcolni. Ennél csak az az érdekesebb, hogy a saját kudarcaik és ostoba döntéseik későbbi megmagyarázása végett ugyanezek a meseírók a saját ellenfeleiket is hat polccal a valós helyük fölé szokták emelni, így az ügyes taktikai parancsnok Rommelből, vagy a saját stratégiai baklövéseit folyamatosan ostorozó Jamamotóból is ők fabrikáltak ekkora sztárt.
Aki joggal ott lenne a helyükön, az a huzagolatlan puskákkal felszerelt, lelkes egyetemistákból, civilekből és népfelkelőkből verbuvált csapatokkal a profin felszerelt és kiképzett hivatásos habsburg sereget többször szétszopató Görgei Artúr. Sajnos a nemzeti alaptanterv még nem jutott el oda, hogy róla tanulj egész gimi harmadikban, pedig a hadtörténet Puskás öcsijét megismerve tuti nem éljeneznéd többé a hadtörténet Werner Liebrichjeit…
Amúgy mire számítsunk legközelebb tőled? Márciusban mész nyakig iszapfürdőt venni a Sárrétre, hogy emlékezz a szintén parádésan sikerült Tavaszi Ébredésre? A magyar tisztek – akik beton helyett agyat hordtak a fejükben – ott is előre szóltak, hogy a hely nem véletlenül kapta a nevét, és Sárosd, Sárszentágota, Sárkeresztúr meg Sárbogárd bevétele esetleg olyan nehézségekbe ütközik majd, amelyet a nagynémet matematika kihagyott a felsőbbrendű fajegyenletből, de a sok kis effenberget ez nem hatotta meg. Ők defetizmussal vádolták meg a magyarokat, és bátran lerohanták a sarat. Kezdetben horizontális, majd vertikális irányszögben.”