Fő a szerénység!

„Tekintettel arra, hogy az európai közösség pénzügyminiszterei hivatalból ismerik az Eurostat adatait, a szájtátás helyett feltehetően rosszalló fejcsóválással reagáltak Varga Mihály egyoldalú szavaira. Azt ugyan senki nem vonta kétségbe, hogy a magyar gazdaság 5 százalék körül bővülhetett tavaly, de büszkélkedésre aligha ad okot, hogy az euró még ennél is nagyobb mértékben erősödött a forinttal szemben. Az uniós tagállamok nemzeti devizáinak elértéktelenedési sorában ezzel az élre ugrottunk, miképpen az idén januári, évesített magas inflációnknak sincs párja. Aligha tévedünk, hogy ezek  szinte lenullázták a gazdaság növekedési ütemét. Bővültünk, de korántsem jó áron.

Még inkább bájos ábránd csupán, hogy a kelet-közép-európai országok az uniós növekedés gazdasági motorjai. A szomorú valóság ezzel szemben az, hogy a térség egyáltalán nem számít az Európai Unió növekedési gócpontjának. A még Nagy-Britanniát magába foglaló Európai Unió elmúlt ötéves növekedéséhez térségünk - erejének és súlyának megfelelően - legfeljebb 0,4 százalékkal járulhatott hozzá, ami fényévnyi távolságra van attól, ami egy motortól, vagy egykor a lokomotívtól elvárható volt. A motor sajátossága, hogy hajtóerőnek kell lennie, és ezt a szerepet térségünk soha nem fogja betölteni. Vigasztalásul: a Benelux-államok és az uniós skandináv országok súlya több mint kétszerese a mi régiónkénak, de a motor szerepét még ezek sem tölthetik be.

Ám a büszke pénzügyminiszter még ennyivel sem érte be. Számára megnyugtató, hogy az adósságunk döntő hányada már nem a külföldiek, hanem a magyar családok kezében van. Sajátos filozófia: jobb hazánkfiainak tartozni, mint a külhoniaknak. Varga Mihály olyan magyarokra vágyott - és e célját a jelek szerint el is érte -, akik társaságban megelégedve jelenthetik ki, hogy »adósom a magyar állam!« Tavaly persze még magunk is »szuperkötvénynek« neveztük azt az ötéves állampapírt, amelynek ötéves - évesített - kamata 4,95 százalékos. De a 4,7 százalékos infláció árnyékában ezt már korántsem állíthatjuk. Legfeljebb akkor, ha a láthatatlanul alacsony, néhány tized százalékos kamatozású, hagyományos betétekkel hasonlítjuk össze.”