„Hogyan érintette a Gothár-ügy, és művészi pályájának legfontosabb társulata, a Katona elleni támadások?
Fájdalommal. Amikor először kirobbant, hogy valami botrány van, arra gondoltam, hogy verbális inzultus történt. Péter keményen bánik a színészekkel, ki akarja mozdítani őket a komfortzónájukból. Annak idején Székely Gábornál vagy Ljubimovnál végigsírtam a próbafolyamatokat, mert ők is a komfortzónámból akartak kimozdítani. A színházi alkotómunka nem virágos réten szaladgálás könnyű tüllruhában, hanem kegyetlen, sírással, zokogással teletűzdelt folyamat. És közöttünk annyi közös szál van, annyi közös emlék.
A tudatom meghasad, a szívem kettészakad, mert nagy mesternek tartom Gothárt. Elkövetett valamit, amit nem lett volna szabad elkövetni.
És valóban nem lehetett mást csinálni, mint azt mondani a Katonában és a Színművészeti Egyetemen, hogy nem dolgozhat tovább. De az megengedhetetlen, szigorúan tilos, hogy ezt az ügyet bármiféle módon felhasználják pártok, oldalak egymás ellen.
Távol tartja magát a politikai csatározásoktól, tartózkodik a színpadon kívüli állásfoglalástól, mégis felemelte a hangját a Színművészetit érő támadások ellen.