„Az egységes európai állam két ok miatt illúzió. Az egyik ok, hogy az európaiak 80–90 százaléka ragaszkodik saját nemzeti identitásához. Még a szociáldemokrata Friedrich Ebert Alapítvány 2013-as közvélemény-kutatása is azt állapította meg, hogy »a nemzeti identitás elsődlegessége valamennyi (vizsgált) esetben megkérdőjelezhetetlen«. A másik ok, hogy egy valódi szövetségi állam közös költségvetése a GDP 15–20 százaléka, márpedig az uniós kasszába még a jelenlegi egy százalékot sem szívesen adják be a nettó befizetők. Ami marad, az nem más, mint amit José Manuel Barroso, az Európai Bizottság volt elnöke mondott: egy európai birodalom, vagyis az európai népek, nemzetek jogfosztása.
Bár ezt nem mindenki látja ilyen világosan, az európai alkotmány elutasítása (Franciaország, Hollandia), majd a Lisszaboni Szerződés leszavazása (Írország) világosan jelzi, hogy az európaiak – ha nem is látják át, de – érzékelik, hogy mire megy ki a játék.
A most kezdődő vitasorozaton azt talán el lehetne érni, hogy a Juncker-féle forgatókönyveket kidolgozzák azok, akik valamelyiket pártfogolják, és ezekről közvélemény-kutatást kelljen tartani, hogy kiderüljön, mi lehetséges és minek van támogatottsága a jövőbeli európai együttműködésben. E tekintetben nem ártana, ha a V4-országok aktív szerepet vállalnának és támogatnák azokat a civil szervezeteket, amelyek ellen próbálnak állni az európai birodalomépítési szándékoknak.”