„Az elhíresült »becsület napi« tudósítás nem egyszerűen a csatorna botránya: van a Hír TV-nek ugye tulajdonosa, és az nem áll nagyon távol a kormánytól. Ez, és még számos hasonló botrány felveti a kérdést, hogyan is állunk a »hivatalos« történelemszemlélettel, emlékezetpolitikával. Most a KESMA-hoz tartozó médiáról nem is szólva. A jó hír az, hogy Szalay-Bobrovniczky Vince nem lát kettős beszédet, biztos nekem rossz a látásom, ha időnként kettős, sőt háromfelé tartó beszédet is látok.
»Vannak olyan politikai szereplők – messze nem csak a kormánypártok berkein belül – akik a magyar történelem nemzeti vonalát hangsúlyozzák. (…) Eközben a kormánypártok oldaláról mindenki az elfogadott történelmi narratívát hangsúlyozza a holokauszt kapcsán« – hangsúlyozta interjúnkban a Miniszterelnökség helyettes államtitkára. Ez persze igaz akkor, ha „mindenki” alatt csak a kormánypárti politikusokat értjük, nem pedig a hozzájuk hű tudósok, szakemberek, kultúrharcosok egy részét, és pláne a (jogilag pontatlanul kifejezve) alájuk tartozó médiákat.
Vegyük is rögtön a Hír TV-t, amely 2018. novemberében csatlakozott az új állami nonprofit médiaholdinghoz, a Liszkay Gábor vezette, a hírszerkesztőket, újságírókat napi szinten fentről eligazító KESMA-hoz (Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány). A csatornának múlt szombaton ritka nagy botrányt sikerült keltenie azzal, hogy egy történelmi esemény hazug átértelmezésére alapuló neonáci rendezvényt (amit ráadásul a rendőrség eredetileg be is tiltott, csak a bíróság ezt felülírta) teljesen normális, elfogadott ügyként prezentált, míg a balos antifasiszták ellentüntetését nevezett rendes, polgári eseményt megzavaró hőbörgésként állította be.”