A párizsihoz hasonló multilaterális környezetvédelmi egyezmények gyakorlati hatása korlátozott, hiszen a legnagyobb szennyező országok jellemzően nem tartják be a bennük foglalt korlátozásokat és vállalásokat. Így elsődlegesen a nemzetállamokra hárul a feladat, hogy a helyi adottságoknak megfelelő környezetvédelmi szabályozást alakítsanak ki, és hozzáigazítsák azt az ország sajátosságaihoz és szerves, fenntartható fejlődéséhez.
A konzervativizmus mindig is fontos célkitűzésének tartotta a hagyományos vidéki életmód fennmaradásának támogatását, és a természettel harmonikus, lokális kezdeményezések ösztönzését. A vidéki gazdálkodó közösségekben élő emberek generációk óta felhalmozott tudással és olyan széleskörű ökológiai ismeretekkel rendelkeznek, amelyek valódi megoldást jelentenek a helyi problémákra. Ahogy arra Konrad Lorenz konzervatív etológus is rámutatott, a gazdálkodók még tudatában vannak annak, amit a nagyvárosi emberek nagy része sajnos már elfelejtett: a természet erőforrásai végesek.
Vigyáznunk kell, hogy a környezetrombolásra és a klímaváltozásra adott európai és globális válaszok ne a liberális, hanem a konzervatív logikát kövessék. Nem szabad tehát azonnali, látványos, jól kommunikálható vállalásokat megfogalmaznunk anélkül, hogy felmérnénk azok társadalmi, gazdasági és ebből következően civilizációs hatását és végrehajthatóságát. Csak akkor érhetünk el tartós eredményt,
ha a válaszaink kidolgozása során figyelembe vesszük a helyi sajátosságokat, a kultúrát, a társadalom szövetét,
így végső soron az emberi igényeket.