Vita és verseny vár az ellenzékre

„Bár az önkormányzati választást alapvetően sikerként könyvelhette el az ellenzék, de azért ott sem volt minden választónak mindegy, hogy milyen jelöltre szavaz. Az ellenzéki együttműködést az önkormányzati választásokat megelőző tárgyalásokon is az erőfölény dominálta. 2022-ben a koordinált jelöltállításnál sem lesz ez másképp. Az erősebb pártoknak nagyobb esélyük lesz arra, hogy a saját politikusukat fogadtassák el a többi szereplővel közös ellenzéki jelöltként (nem valószínű, hogy minden választókerületben sikerül előválasztást megszervezni, noha az erőviszonyok egy ilyen forgatókönyv esetén is döntőnek bizonyulhatnak). A DK-nak, a Momentumnak, a Jobbiknak, az MSZP-nek, az LMP-nek és a Párbeszédnek is az az érdeke, hogy minél több jelöltje, majd később parlamenti képviselője legyen.

Ha a generációváltásban érdekelt pártok az óbaloldali pártok fölé akarnak kerekedni, akkor az ellenzékiségen túl önálló, a többi párttól megkülönböztethető, értékorientált arculatra is szükségük lesz.

Nem csupán a jelöltek kérdésében fontos, hogy melyik párt hol áll a rangsorban, az erőviszonyok befolyásolhatják azt is, hogy az ellenzéknek hány listája, hány miniszterelnök-jelöltje (és ki legyen az), illetve milyen programja legyen. Az ellenzéki együttműködésen belüli vita és verseny szempontjából semmiképpen sem lesz megspórolható év 2020.”