„Pár nappal ezután viszont az ATV-s Csuhaj Ildikónak sikerült az alábbi kérdéssel megörvendeztetnie Gulyás Gergely kancelláriaminisztert a kormányinfón:
»Amikor közeledik a trianoni békeszerződés századik évfordulója, és a környező országokat mérhetetlenül irritál minden magyar utalás Trianonra vagy Nagy-Magyarországra, akkor jó dolog egy ilyen fotót kitenni? Miért van ott a térkép?«
Itt természetesen nem a hölgy személye a lényeges, hiszen akad több tucat balliberális kollégája és kolléganője, aki pontosan ugyanebben a tenyérbemászó formában tette volna föl a kérdést. Ő csupán egy prototípus.
Prototípusa annak a nemzeti érzéseitől megfosztott, lelketlenné tett nemzedéknek, amely elszenvedte a negyven évnyi kommunista-internacionalista, majd a harminc évnyi liberális-globalista agymosást. Az ő beteg koordinátarendszerükben a hazaszeretet, a magyar zászló lobogtatása, a gúnyhatárokon túli magyarokért való kiállás »magyarkodás«. A minket ért igazságtalanságokról, égbe kiáltó bűnökről való beszéd a szomszéd népek érzékenységének megsértése. Az országrablásra való emlékeztetés úgyszintén.
Íme, az agymosás végterméke: a magyartalanított magyar ember, a homo balliberalicus, aki egész életét békaperspektívában éli, bocsánatért esdekel, amiért magyarként létezni merészel, s honfitársaitól is azt követeli, magyarságukkal, tűzre való történelmi térképeikkel vagy az igazság kimondásával ne hergeljék a szomszéd népeket. Tudniillik rendkívül érzékeny lett a lelke szegény szomszédoknak, amióta komplett országnyi területeket kaptak a Nyugattól – a mi hazánkból…
Ismerős, ugye? »Legyünk a szomszédokra tekintettel, ne magyarkodjunk, de leginkább fogjuk be a pofánkat!« – üzeni nekünk évtizedek óta az éppen aktuális balliberális megmondóember, akit alkalmasint Kádár Jánosnak, Miklósi Gábornak, Medgyessy »Pezsgőző« Péternek, Kovács Laci bácsinak (»Merjünk kicsik lenni!«) vagy éppen Fekete-Győr Andrásnak hívnak, aki a magyar helyett román elnökjelölt mellett kampányol.”