Itt természetesen nem a hölgy személye a lényeges, hiszen akad több tucat balliberális kollégája és kolléganője, aki pontosan ugyanebben a tenyérbemászó formában tette volna föl a kérdést. Ő csupán egy prototípus.
Prototípusa annak a nemzeti érzéseitől megfosztott, lelketlenné tett nemzedéknek, amely elszenvedte a negyven évnyi kommunista-internacionalista, majd a harminc évnyi liberális-globalista agymosást. Az ő beteg koordinátarendszerükben a hazaszeretet, a magyar zászló lobogtatása, a gúnyhatárokon túli magyarokért való kiállás »magyarkodás«. A minket ért igazságtalanságokról, égbe kiáltó bűnökről való beszéd a szomszéd népek érzékenységének megsértése. Az országrablásra való emlékeztetés úgyszintén.
Íme, az agymosás végterméke: a magyartalanított magyar ember, a homo balliberalicus, aki egész életét békaperspektívában éli, bocsánatért esdekel, amiért magyarként létezni merészel, s honfitársaitól is azt követeli, magyarságukkal, tűzre való történelmi térképeikkel vagy az igazság kimondásával ne hergeljék a szomszéd népeket. Tudniillik rendkívül érzékeny lett a lelke szegény szomszédoknak, amióta komplett országnyi területeket kaptak a Nyugattól – a mi hazánkból…