Természetesen a nemzetellenes, deviáns, elfajzott művészetet (Entartete Kunst! – Florian Henckel von Donnersmarck is megemlékezik a híres kiállításról a Mű szerző nélkül című filmjében) meg lehet rendszabályozni az állami támogatás visszatartásával, a tao megszüntetésével. Így első lépésben ki lehet nyírni a független társulatokat. Aztán az igazgatók lecserélésével rendet lehet tenni a kőszínházakban is. A hatalmat és lakájaikat nem fogja zavarni, hogy így csak rombolni lehet, műveket létrehozni nem. Persze ha képesek lennének alkotni, nem is akarnának rombolni.
A gyakorlatban már most is működik valamiféle politikai természetű »szelekció«. Ahogy Spiró György nyilatkozta: »Nevek vannak, akikben megbíznak és nevek, akikben nem bíznak meg. (…) Művek Magyarországon nincsenek betiltva, és mégis, egyes intézményekben vannak ilyen-olyan listák, amelyek személyekre vonatkoznak. Műveket életükben nem is olvastak azok, akik ezeket a listákat létrehozzák. Nem értenek hozzá, inkompetensek.«”