Pál apostol, a migráns

2020. január 06. 13:13

Jézussal szemben – aki idegenként, nem-azonos queerként szólt helyhez kötött emberekhez – Pál a helyüket változtató, önmagukat elveszítő és kereső emberek apostola.

2020. január 06. 13:13
Borbély András
Mérce

„Micsoda tehát a hit? Dogmatikai tartalma helyett hasznosabbnak látszik, ha az elhívottak saját testükhöz való viszonyára figyelünk ebben a fogalomban. Arra az elkülönülésre, ami a helyhez, kultúrához, osztályhoz és státushoz kötött testeket a mozgásban lévő, áramló testektől (sóma pneumatikos) elválasztja, s mely a testet légiessé, széllel béleltté teszi és önnön mozgékonyságával azonosítja.

Az elhívott (klētós), eloldozott, áramló testeket Egyházként (Eklésia), stabil és rögzített működési renddel, hierarchiával rendelkező intézményként értelmező későbbi egyházi hagyomány, mely ezt az egyházi menetrendet Pál útközben írt alkalmi leveleiből vezeti le, sok tekintetben eltorzítja ezek intencióját, amennyiben kontextusuktól függetlenítve kezdetleges teológiai szövegekként olvassák. Az alkalmi jelleg ugyanis nem mellékes körülménye Pál leveleinek, mintha missziós tevékenysége miatt nem lett volna ideje, módja, érkezése rendszeres értekezéseket írni az új hitről. Az alkalmiság, az útközben papírra vetett tézisek és tanácsok formája e levelek lényegi tartalmát képezi, amire egyébként maga a levélforma is felhívja a figyelmet: a forma maga a tartalom, legalábbis a tartalom egy lényegi aspektusa.

Így a »Krisztus teste« fordulatot sem egészen e levelek szellemében értelmezik az Egyház metaforájaként, hiszen a krisztusi test elsősorban nem térbeli és testi azonosságot, hanem időbeli dinamikát vagy állapotváltozást jelöl.

»Krisztus teste« a térbeli helyükből és identitásukból kimozdult, útnak eredt, megindult, »migráns« testek közösségének metaforája inkább, akik nem tartoznak semmilyen földi intézmény kizárólagos hatóköre alá, ilyen értelemben tehát a felszabadított, jelöletlen, áramló, „mennyei” testek közösségének metaforája. Pontosan erre a kimozdult, önmagával szigorúan véve már nem identikus, áramló, megindult életre vonatkozik Pál önreflexív megjegyzése:

»élek én, de már nem én, hanem Krisztus él bennem.« (Gal 2, 20.)

Krisztus teste tehát szó szerint a megtört élet és test metaforája, mely elszenvedi az intézményes hatalmak ítéletét, azonosításait és kínzásait, de folytonosan ki is vonja magát e megjelölések és ítélkezések alól, hogy felhívja a figyelmet az áramlásban lévő, jelölhetetlen testek folytonos, anarchikus jövetelére, továbbá a lokalizáció és az identifikáció korlátaira. Míg a jézusi példabeszédek metaforikája igen gyakran a helyhez kötött élet, a földművelés, gazdálkodás, az oikosz köréből veszi példatárát, Pál gondolati konstrukciói sokkal inkább az átmenetiség, átlényegülés, mássá levés, tehát az úton levés és az identitásköziség interszekcionális mintázatai szerint szerveződnek:

»A zsidóknak olyan lettem, mint zsidó, hogy megnyerjem a zsidókat; azoknak, akik törvény alatt vannak, mintha törvény alatt volnék – bár én magam nem vagyok törvény alatt -, hogy azokat, akik törvény alatt voltak, megnyerjem; azoknak, akik törvény nélkül voltak, mintha törvény nélkül volnék – bár nem vagyok Isten törvénye nélkül, hanem Krisztus törvénye alatt élek -, hogy megnyerjem azokat, akik a törvény nélkül voltak. A gyöngéknek gyönge lettem, hogy megnyerjem a gyöngéket; mindenkinek mindene lettem, hogy egyeseket megmentsek.« – mondja Pál az Első korintusi levélben (1 Kor 9, 20-23).

Ebből arra lehet talán következtetni, hogy bár Jézus is kimozdult, megindult, vándorló életformát folytatott (Máté evangéliuma szerint már csecsemőként menekülnie kell Egyiptomba!) s maga is idegenként, nem-azonos queerként szólt az emberekhez, hallgatósága mégis döntően helyhez kötött emberek közül került ki. Pál ezzel szemben a helyüket változtató, s így helyükkel együtt önmagukat is elveszítő és kereső emberek apostola. A hit az az összekötő fogalom nála, amely a társadalmi identitásáról levált belső embert Krisztus megkínzott és megdicsőült testéhez kapcsolja, amely tehát biztosítja a menekült élet neurózisának elcsendesülését egy örökösen áramló, pneumatikus testközösség egyetemességében.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 33 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
ElBundi
2020. január 06. 18:57
Ha Pál migráns, akkor ajánlom, ne közelítsen a magyar határhoz. Ez ország az egyetlen Európában, amely nem írta alá önpusztítását, Ott a repülö, valahol törököknél check-in, irány Berlin.
Sulammit
2020. január 06. 17:29
Borbély András! Ez valami kényszer nálad, ennyi hülyeséget összeírogatni? Te pedig mondd az Úr, a te Istened színe előtt: „Apám vándorló arám volt, lement Egyiptomba, s ott élt idegenként; kevesen követték, mégis nagy, erős és népes néppé vált. Amikor aztán az egyiptomiak rosszul bántak velünk, sanyargattak és kemény szolgaságba vetettek minket, akkor az Úrhoz, atyáink Istenéhez kiáltottunk, s az Úr meghallgatta könyörgésünket, meglátta nyomorúságunkat, elnyomatásunkat és szorongatottságunkat. Az Úr erős kézzel és kinyújtott karral kivezetett Egyiptomból, nagy rémületet támasztva, jelek és csodák kíséretében. Erre a földre hozott, és nekünk adta ezt a tejjel-mézzel folyó országot. MTörv. 26,5-9 Mózes természetesen nem volt egyiptomi, héber volt. De minden mondatodat nem fogom kijavítani, tanulmányozd a Bibliát! "egyiptomi rabszolgák egy csoportja egy Mózes nevű vezetővel, aki föltehetően maga is egyiptomi származású volt és valamilyen kapcsolatban volt az egyiptomi 18. dinasztia monoteizmus felé mutató,"
Sulammit
2020. január 06. 17:10
Nem csecsemőként. "(Máté evangéliuma szerint már csecsemőként menekülnie kell Egyiptomba!)"
syphax
2020. január 06. 16:58
A Názáreti Jézus galilleai volt, ami kétségkivül egy bizonyos mértékű LENÉZÉSRE OKOT ADÓ HELYZET VOLT JÚDEÁ-BAN. LEGALÁBBIS A JÚDEA-I ZSIDÓK MONDTÁK-KÉRDEZTÉK--anno-- " AZT", HOGY "JÖHET-A VALAMI JÓ GALILLEÁ-BÓL"--GÚNYOSAN. Akkor persze amikor már sejtették, hogy--a már közel 3 éve működő-tanitó Urat, aki Isten Fiá nak mondotta magát-- el fogják tenni valamiképpen "láb alól". Merthogy az, hogy valaki Galilleá-ból vagy akár Szamáriá-ból is származik, az már eleve valamiféle lenéznivalóan alacsonyabbrendűnek sőt megvetendőnek minősült Judeá-ban. MINDEZEK ELLENÉRE MIGRÁNS-NAK VAGY BEVÁNDORLÓNAK VÉLELMEZNI JÉZUST...TÖBB, MINT DILETTATIZMUS SZENT PÁL--EREDETILEG SAULUS-- A KISÁZSIAI, MAI TÖRÖKORSZÁGI TARZUSBÓL SZÁRMAZÓ RÓMAI POLGÁR VOLT, A RÓMAI POLGÁROKAT MEGILLETŐ ELŐJOGOKKAL, ÉS INTENZIV KERESZTÉNYÜLDÖZÉSI SZÁNDÉKOKKAL ÉS AKCIÓKKAL--JÉZUS ÉS AZ Ő TANITÁSA ELLEN!!!. Aki a DAMASZKUSZI ÚTON MEGVILÁGOSODVA LETT JÉZUS KRISZTUS ODAADÓ HIVÉVÉ. Olyannyira hogy irdatlan mennyiségű TÉRITŐ ÚTAK LEBONYOLITÁSÁBA KEZDETT az egész akkoriban az emberlakta "VILÁGNAK" vélt "mindenhol". Egyes szakértők szerint még Hispániában--azaz a pireneusi félszigeten, a mai Spanyolországban is járt--de a mai Romániában mindenképpen-ahol a hallgatóságát "otthagyta, mint Szent Pál az oláhokat" azaz "vlach"-okat--merthogy előbb-utóbb mindenhonnan menekülnie kellett. Mivelhogy többnyire mindenhol nagyon fölbőszitette a hallgatóságát, olyannyira, hogy sürgősen odébb köllött állnia mert majd' mindenütt meg akarták ölni. Ebben az értelemben "bevándorló" lehetett Szent Pál is talán, mignem eljutott többször is Rómába, ahol FEJJEL LEFELÉ--sikeresen-- FÖLAKASZTOTTÁK, minekutána le is fejezték--biztonság okábúl--a jelenlegi "FALAKON KIVÜLI SZENT PÁL BAZILIKA" HELYÉN.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!