Nem leszünk előrébb, ha belerúgunk a megsebzett anyákba

„A házasság ugyanakkor más dolog. A családtagjait feltétel nélkül szereti az ember, akármilyenek is. De a törődő szeretet próbál változtatni: pl. a gyerekeinket akár az ellenkezésükkel szemben is elvisszük mozogni. Szeretjük őket úgy, ahogy vannak, mégsem hagyjuk elhízni őket. A mindennapos testnevelést is ezért támogatjuk, mert nem mindegy, hogy egészségesek-e. A férfiaknak és a politikának is mindent meg kellene tennie azért, hogy az anyák önbecsülése visszatérjen a szülés után akár azzal, hogy van lehetőségük én-időre, mozgásra. Hogy ne mackónadrágos anyukának, hanem vonzó nőnek is érezzék magukat. Mert egy anya nőként is lehet ugyanolyan vonzó, szexi, mint egy gyermektelen nő. De ehhez a férfiak támogatása is kell, pl. az apák gyermeknevelésben betöltött szerepének növelésével.

Szerencsés vagyok, mert az én férjem pl. már több mint ötezerszer pelenkázta gyermekeinket; a hasonlók miatt jut időm és erőm nekem minden este a mozgásra. De mikor lesz ez általános a társadalomban? Ahhoz, hogy egy nő többet foglalkozhasson saját alkatával, több segítséget is kell nyújtani neki.

Persze jó lenne felrázni a társadalmat, mert Európa legkövérebb nemzete vagyunk, de ha belerúgunk az egyébként is megsebzett anyákba, nem leszünk előrébb. Az Eurostat felmérése szerint a lakosság 53%-a saját bevallása szerint sosem mozog. A miértre az a válasz, hogy nincs rá idejük, miközben átlagosan naponta több mint négy órát ülünk a tv előtt... Szóval teendő lenne, de az ilyen bunkó, anyaellenes kirohanások éppen az ellenkező hatást érik el sajnos. Inkább osszunk meg és lájkoljunk több kismamás, családos képet, elismerve, hogy a gyermek áldás!