„A közel 500 éve kezdődött folyamat ma is tart. Trianon, hogy – jelenleg részben könnyen átjárható – államhatár vág ketté ősi településeket. Trianon, hogy a magyar kulturális teljesítmény építészeti és más emlékeit folyamatosan pusztítják a zsákmányszerzők. Trianon, hogy szisztematikus, célirányos ingatlan- és egyéb tulajdonvásárlásokkal szervezetten megváltoztatják az etnikai arányokat. Trianon a marosvásárhelyi pogrom, Trianon az úzvölgyi magyar temető megbecstelenítése. Trianon Malina Hedvig és a székely fiatalok jogtipró meghurcolása, rajtuk keresztül a magyar közösségek tudatos megfélemlítése. Trianon a prágai és a pozsonyi parlamentben 2006-ban hatályukban megerősített Beneš-dekrétumokból fakadó tulajdon- és jogvesztés, Trianon a szlovák állampolgársági törvény és a magyar himnusz törvényi üldözése. Trianon a kárpátaljai magyarság elnyomása. És Trianon a kádári posványban megindult öntudatvesztés, Trianon a lemondás, az országcsonkítás befejezett múltnak tekintése. Így lesz a tudatunkban Felső-Magyarországból, azaz Felvidékből Szlovákia, Kárpátaljából Ukrajna, Erdélyből Románia, a délvidéki Bácskából és Bánátból Vajdaság, sőt Szerbia, így buggyannak ki egyébként jó szándékú magyarokból olyan mondatok, mint például: »átmentem Komáromból Komárnóba«. Miközben Bécset senki sem hívja Wiennek.
A politika játéktere persze szűkös, és felelős államvezető nem mindig mondhatja, még csak nem is mindig teheti azt, amit szíve szerint tenne, sőt, amit szükséges volna megcselekedni. »Nem mindig lehet megtenni, amit kell, de mindig meg kell tenni, amit lehet« – szól a Bethlen Gábornak tulajdonított bölcsesség. Mi, a magyar nemzet azonban mások iránti messzemenő tisztelettel, megértéssel is megtehetjük, és meg is kell tennünk, hogy magunkban, a tudatunkban leromboljuk Trianont, és tiszta, igaz fogalmakkal, a saját szavainkkal beszélünk a magyar valóságról.
»Nem titkoljuk el fiaink elől, hanem hirdetjük a jövő nemzedéknek az Úr dicső tetteit, erejét, és a csodákat, amelyeket művelt. Ám parancsul adta Jákobnak, s mint törvényt rendelte Izraelnek, hogy amit kinyilatkoztatott az atyáknak, azt hirdetniük kell fiaiknak, hadd ismerjék meg a jövő nemzedékek, a fiak, akik majd születnek. Aztán ők kelnek fel és tovább hirdetik gyermekeiknek« – olvasható a Zsoltárok Könyve 78. fejezetében. Igen, ragyogó történelmi példa a zsidó nép állhatatos kitartása, amellyel kétezer éven át nem szűnt meg hinni, hogy egyszer majd újra lesz saját országa. Kétezer éven át engedelmeskedni a »Mondd el gyermekeidnek!« parancsának – ez bizony megsüvegelendő. És követendő. Trianon akkor haladható meg, ha akarattal, munkával eltöröljük. A revízió – ne féljünk e szótól! – bennünk kezdődik.”