Lassan tíz éve vagyok fideszes – Újévi számvetés

„Éppen ezért dühítő, hogy az idehaza provinciális gondolkodást bátorító Orbán és csapata arra használja nemzetközi láthatóságát, hogy ápolja a kapcsolatát mindenféle jött-ment fasisztákkal, megfúrjon mindent, amit csak lehet, és felajánlja mindenféle autoriter vezetőnek érdekképviseleti szolgáltatásait az Unióban.

Az internet, a külföldi tévécsatornák, a torrentezhető filmek és sorozatok, meg az unión belüli szabad utazgatás (tanulás, munkavállalás) lehetőséget adhatna nekünk arra, hogy lássuk a világot, tudatosítsuk magunkban, hogy a föld különböző pontjain mennyire hasonló emberek élnek, hogy ezek az emberek idővel nagyon hasonló globális problémáktól fognak szenvedni, és arra is, hogy megértsük, lassan tényleg csak a közös fellépés marad, már amennyiben élhetőnek szeretnénk meghagyni a bolygót.

Sőt, ebből következik az is, hogy leléphetünk, valódi vagy mentális emigrációba vonulhatunk, de attól még a rendszer megmarad és hatalmas pusztítást végez.

Ennek tudatában is vagyunk, de valahogy legtöbbünk mégse tesz semmit. Mintha nem vennénk észre, hogy ez nem az a »kényelmes« Kádár-rendszer, ahol minden eldőlt a fejünk fölött, hisz se lelépni nem igazán lehetett, se rendszert váltani. Persze, médiablokád van az ország jelentős részén, vezetőink átszabták a választási törvényt, az ellenzék meg arra kényszerült, hogy jó útra tért nácikkal szövetkezzen a kívánt kormányváltás érdekében, ezek önmagában nem teszik lehetetlenné a változást.

Lehet, hogy egy évtized után már nagyon csábító magától értetődőnek venni a rendszert, beállni a sorba és kihasználni a lehetséges előnyeit (középosztálybeliként kaphatunk aránylag jó munkahelyet, élvezhetjük a csokot, az adócsökkentést, stb.) – végülis nem lehet örökre bojkottálni, valamikor élni is kell, tíz év pedig rengeteg idő. Tudom, hogy vannak, akik nem engedhetik meg a munkájuk vagy családjuk miatt, hogy nyíltan kiálljanak és kritizálják a rendszert.”