Orbán gyerekei többször megbuktak, nem mind tanultak meg rendesen írni-olvasni. Továbbtanulni, szakmát szerezni, öngondoskodóvá válni esélyük sem volt, és azóta is segélyen meg közmunkán tengődnek. Időnként a törvénnyel is meggyűlik a bajuk.
Orbánék hiába próbáltak fellépni az igazságtalanság ellen, csak hitegették, kinevették és elhajtották őket, ahogy a többi érintett szülőt is. Aztán a gyerekek sorsára felfigyelve segítő szándékú emberek és szervezetek megpróbáltak közbeavatkozni. Szóltak az iskolának, a fenntartónak, a fenntartó törvényes működését felügyelő hivataloknak és a minisztériumnak, hogy ez így igazságtalan és törvénytelen.
Ám továbbra sem történt semmi.
Végül kénytelenek voltak bíróságra menni. Az igazságtalan iskolai elkülönítés kezdete után 15 évvel a bíróság az időközben felnőtt Orbán-gyerekeknek és társaiknak, összesen több mint 60 embernek fejenként és tanévenként 500 illetve 300 ezer forintos kártérítést ítélt meg jogerősen. Csakhogy az iskola fenntartói és az állami hivatalok máig vitatják, hogy a gyerekeknek kártérítés jár, és még 2020-ban sem tettek le róla, hogy valahogy megfordítsák a per kimenetelét.
Azt hiszem, Orbán Viktor ebben a helyzetben joggal sérelmezné, ha Magyarország miniszterelnöke nem az ő családja és a többi érintett pártját fogná, hanem ország-világ előtt felvetné, hogy mivel nem dolgoztak meg érte, a gyerekeinek ez a pénz nem jár, és igaza van a környezetükben élőknek, akik kifogásolják, hogy míg nekik éveket kell dolgozni ennyi pénzért, Orbánéknak az az ölébe hullik. Pusztán azért, mert ők Orbánék.”