Hova fokozódhat az Irán vs USA konfliktus?

Iráni erők Kászim Szulejmáni megölésének megtorlásaképpen támadást intéztek az irakban állomásozó amerikai erők egy támaszpontja ellen. Mint mindig, a fő kérdés, hogy eszkalálódhat-e egy ilyen incidens nyílt háborúvá. Mérsékelt optimizmusra adhat okot, hogy számos olyan tényezőt láthatunk, amely mind az USA-t, mind Iránt ellenérdekeltté teheti egy nyílt háború megkezdésében. 

Nyílt háború megindítása esetén az USA csak két rossz közül választhatna. Az egyik, hogy az Irakban, Szíriában és Libanonban található iráni, vagy Iránhoz kötődő katonai létesítmény felszámolására indítana hadműveletet anélkül, hogy magába Iránba megkísérelne szárazföldi csapatokkal benyomulni. Ez több szempontból is kockázatos vállalkozás volna.

Egyrészt ez esetben Irán olyan stabil és aktív hátországot jelentene az Irakban, Szíriában és Libanonban harcoló Irán-barát erőknek, mint amilyen Észak-Vietnam volt a Dél-Vietnamban, Laoszban és Kambodzsában harcoló kommunista erőknek a vietnami háború alatt. Az 1458 kilométer hosszú iraki-iráni határszakasz teljes hosszában (leszámítva esetleg a kurd területeket) folyamatosan áramlana az utánpótlás Irakba, majd onnan Szíriába és Libanonba, így pedig Irán az USA kifárasztására játszhatna. Ahogyan Vietnam esetében láthattuk, ezt szárazföldi csapatok bevonulása nélkül valószínűleg Irán elleni amerikai légicsapások sem tudnák érdemben akadályozni.

Másrészt mivel jelenleg Irakban és Szíriában egyaránt Irán-barát kormány van, ezért ez ellenük is háborút jelentene, egyszerre mindkettő ellen, vagyis lényegében Irak és Szíria együttes megszállását jelentené. Ez az ellenőrzés alatt tartandó népesség és terület tekintetében már önmagában is nagyobb léptékű katonai vállalkozás volna, mint bármi amibe az USA az elmúlt 40 évben belefogott, amit tovább nehezítene az USA-val szembenálló erők számára Iránból folyamatosan érkező utánpótlás. Persze megtehetné az USA, hogy vagy csak Irakot, vagy csak Szíriát próbálja megszállni, de ezesetben utánpótlás a vele szemben álló erőkhöz ha Irakról volna szó, akkor Irán mellett Szíriából is, ha Szíriáról volna szó, akkor Irán mellett Irakból és Libanonból is folyamatosan áramlana (ellentétben mind az 1991-es, mind pedig a 2003-as iraki invázióval, amikor is Szaddam Husszein rezsimje ellenséges viszonyban volt Iránnal és Szíriával, így nem számíthatott tőlük segítségre, az iraki Irán-barát síiták fegyveres szervezetei pedig egyrészt ekkor még alig voltak megszervezve, másrészt pedig az USA-val is együttműködtek Szaddam ellen).

Egy ilyen háború tehát egyszerre jelentene komolyabb megszállási feladatokat, mint bármi, amibe az USA az elmúlt 40 évben belevágott, másrészt pedig a megszállandó országokba folyamatosan áramlana az utánpótlás Iránból. 

Másik lehetőség, hogy az USA magát Iránt is megpróbálná megszállni. Ezesetben viszont Irakkal és Szíriával együtt ez összesen több mint kétmillió négyzetkilométernyi terület és közel 140 milliós népesség megszállását jelentené, ami azért már az USA számára is kemény diót jelentene, még akkor is, ha erre csak átmenetileg kerülne sor. 

Iránnak ugyanakkor a nyilvánvaló, súlycsoportbeli  különbségek mellett jelenleg azért sem volna érdeke egy teljeskörű, nyílt háború, mert a befolyása alatt álló térségbeli országok, Irak, Szíria és Libanon belső viszonyai még ingatagok, Irak és Szíria gazdaságát és katonai erejét pedig erősen megtépázták az utóbbi évek konfliktusai. Iránnak tehát most elsősorban az az érdeke, hogy Irakban és Szíriában megszilárduljon az Irán-barát helyi kormányok hatalma, bármilyen nagyobb léptékű konfliktus csak belerondítana ebbe, az Irán számára kedvező trendbe. 

Így talán bízhatunk abban, hogy a fenti tényezők mind az USA-t, mind pedig Iránt visszatartják egy nyílt háborútól. Ettől még alacsonyabb intenzitású összeütközésekre és támadásokra továbbra is számíthatunk. Ezek bizonyos értelemben a másik presztízsének aláásására is irányulhatnak mindkét fél részéről: Olyan támadások a másik fél érdekeltségei ellen, amelyekre annak nagyobb erővel reagálni csapdahelyzetet eredményezne számára, nem reagálnia viszont a gyengeség látszatát keltené.

Tulajdonképpen ilyen jellegű lépésnek tekinthető az iráni rakétatámadás is. Az iráni vezetés valószínűleg pontosan tudja, hogy az USA számára a fenti okokból rendkívül kellemetlen volna egy nyílt háborút kezdeni, megtorlatlanul hagyni a rakétatámadást viszont presztízsveszteséget jelentene. Előzőleg Kászim Szulejmáni megölése jelentett hasonló helyzetet, csak éppen Irán számára: Megtorlatlanul hagyni a lépést presztízsveszteség lett volna, nyílt háborút kezdeni az USA ellen viszont öngyilkos lépés. Valószínűleg ezért választották köztes megoldásként a látványos, de viszonylag kis veszteséget okozó rakétatámadást. Mindez azonban nem azonos egy teljeskörű, nyílt háborúval, ugyanakkor annyiban veszélyes játék, ha az egyik fél egyszer elszámítja magát. Remélhetjük, hogy ez nem történik meg.