Foci visegrádi tükörben

„Ebből egyébként Magyarország profitálná a legtöbbet. Lengyelország és Csehország már biztos résztvevője az idei Európa-bajnokság huszonnégyes mezőnyének. A szlovák és a magyar válogatott sorsa a márciusi pótvizsgán dől el. Ne feledjük azonban, hogy északi szomszédaink a selejtezők során oda-vissza megvertek bennünket. Gyengélkedésünk további jele, hogy a »visegrádiak« közül mi kaptunk ki a legtöbbször (4), és Szlovákiával holtversenyben mi győztünk a legritkábban (4).

Ráadásul - dzsentri tempónk megnyilvánulásaként - kétszáz milliárdnyi közpénzt felemésztő stadionépítést beígérve, majd el is költve, részrendezőséget vállaltunk a monstre eseménysorozatban. Felelőtlenség a javából, hogy a döntéshozó(k)ban fel sem merült, mi lesz, ha az a rémkép valósul meg, miszerint hazai csapat nélkül zajlanak majd a budapesti csoport összecsapásai. Az sem ötlött fel senkiben, hogy a későbbiekben évente reálisan hány alkalommal lehetnek ott rendezvények, és mire rúgnak majd az esztendő nagy részében üresen ásítozó aréna fenntartásának, állagmegóvásának, őrzésének költségei?

Elméletileg felmerülhetnek program dúsító, bevételt növelő lehetőségek. Például a népstadionbeli kettős rangadók felelevenítése. Csakhogy azóta sok víz folyt le a Dunán. A profi, azaz üzleti alapúnak kinevezett elsőosztályú bajnokságunkban a mérkőzésenkénti háromezres átlagot alulról súroló belépővásárlóktól, bérletesektől nem életszerű olyan bevételt elvárni, ami rentábilissá tenne egy ilyen vállalkozást. Ez még akkor is igaz, ha a jelenlegi szokásokat fenntartva hol direkt, hol közvetett politikai-gazdasági ráhatással szponzorokat, hirdetőket »motiválnának« a magyar labdarúgásba történő további pénzkidobásra. Eközben az európai kupákban V4-es szinten legutóbb csak az FTC és a Slovan Bratislava jutott el a második számú kupában a csoportkörig, ahonnan nem tudtak tovább lépni. A »király kategóriába«, a Bajnokok-ligája csoportjaiba egyetlen »visegrádiként«, ott mindössze két döntetlenre képes Slavfa Praha jutott be.”