„Ebből egyébként Magyarország profitálná a legtöbbet. Lengyelország és Csehország már biztos résztvevője az idei Európa-bajnokság huszonnégyes mezőnyének. A szlovák és a magyar válogatott sorsa a márciusi pótvizsgán dől el. Ne feledjük azonban, hogy északi szomszédaink a selejtezők során oda-vissza megvertek bennünket. Gyengélkedésünk további jele, hogy a »visegrádiak« közül mi kaptunk ki a legtöbbször (4), és Szlovákiával holtversenyben mi győztünk a legritkábban (4).
Ráadásul - dzsentri tempónk megnyilvánulásaként - kétszáz milliárdnyi közpénzt felemésztő stadionépítést beígérve, majd el is költve, részrendezőséget vállaltunk a monstre eseménysorozatban. Felelőtlenség a javából, hogy a döntéshozó(k)ban fel sem merült, mi lesz, ha az a rémkép valósul meg, miszerint hazai csapat nélkül zajlanak majd a budapesti csoport összecsapásai. Az sem ötlött fel senkiben, hogy a későbbiekben évente reálisan hány alkalommal lehetnek ott rendezvények, és mire rúgnak majd az esztendő nagy részében üresen ásítozó aréna fenntartásának, állagmegóvásának, őrzésének költségei?