Felesleges utazások

„Szingapúr versenyképességének megteremtése elképzelhetetlen a kitűnő oktatási rendszer nélkül. Minden területre jó szakembereket nevelnek. A tanári pályára lépők is a legjobban teljesítő diákok közül kerül ki: az érettségi alapján a legjobb 30 százalékba tartozó diákok jelentkezhetnek csak a tanárképzésre, és kizárólag annyi hallgatót vesznek fel, ahány tanárra a rendszernek szüksége lesz a végzésük idején. Már hallgatóként jelentős ösztöndíjban részesülnek, diplomázásuk után pedig kezdő fizetésük meghaladja a szingapúri átlagfizetést. Mindehhez évi százórányi fizetett, kötelező továbbképzés járul. Az oktatási minisztérium osztályterem-laboratóriumokat tart fenn, ahol a praktikus gyakorlatokat kísérletezik ki, amelyeket a továbbképzéseken adnak tovább. Nem ritka, hogy a legjobb tanárok részt vesznek a minisztérium munkájában, majd visszatérnek az iskolába tanítani. A tanárok presztízse igen magas.

A magyar oktatási rendszerben az iskolák alulfinanszírozottak, a pedagógusok nem keresnek eleget, ellenben túlterheltek, a gyerekek fáradtak és motiválatlanok. A világ változik, a tananyag örök – ugyanaz a berögződés, metódus ötven éve már, teljesen elveszítve a kapcsolatot a való világ és a diákok szükségleteivel.

A három évenként elvégzett nemzetközi PISA teszt három területen (szövegértés, matematika, természettudományok) vizsgálja a 15 éves tanulók képességét. 2018-ban a felmérésben Szingapúr a második helyen végzett, mindhárom területen dobogós helyezést ért el. Magyarország viszont továbbra is elmaradt az OECD-átlagtól, bár szövegértésben és természettudományokban sikerült közelítenünk hozzá. Igaz, ehhez az is kell, hogy az OECD-átlag egyre alacsonyabb legyen. Összességében ráadásul még mindig sokkal rosszabbul állunk, mint hat-kilenc évvel ezelőtt. Minden területen messze a szingapúri mutatók alatt vagyunk.”