Mire jó Trump izraeli-palesztin béketerve?

Donald Trump amerikai elnök bemutatta régóta várt béketervét, az „évszázad megállapodását”, amit Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök Izrael állam alapításához hasonlatos eseménynek nevezett, és amit a palesztinok – a nyugati megoldások visszautasításának régi tradícióját követve – csípőből elvetnek.

A terv egyértelművé teszi, hogy „nem azért vagyunk itt, hogy megmondjuk másoknak, hogyan éljenek, mit csináljanak, mik legyenek, vagy hogyan imádkozzanak. Azért vagyunk itt, hogy társulást javasoljunk közös érdekek és értékek mentén, egy jobb jövő érdekében mindannyiunk számára”.

Ennek ellenére a szöveget olvasva nem nagyon marad más benyomása az embernek, mint hogy azért mégis csak valami hasonlóról volna szó. A béketerv a kétállami megoldás mellett tette le a voksát, és

pusztán egy dolgot ígér, békét.

A béke természetesen fontos dolog, de a Szentföldön nem valamifajta félreértés vagy apró tévedés miatt nincsen béke, hanem mert két nép akarja magának azt a földterületet.

Nem is különösebben meglepő, hogy a Palesztin Hatóság elutasította a tervet, a Hamász pedig erőszakkal fenyegetőzik. „Jeruzsálem mindig is a palesztinok földje lesz” – jelentette ki utóbbi terrorszervezet, és nem teljesen világos, hogy ezen az állásponton mit nem lehet megérteni.

Az izraeli telepesek ezzel szemben óvatosságra intenek, de ők is jelezték, hogy van több részlet, amit nehéz lesz elfogadniuk. Érdemes elolvasni Oded Revivi efrati polgármester cikkét a Jerusalem Postban, aki a júdea-szamáriai polgármestereket tömörítő Jesa szervezet prominens tagja: mint érvel, azért kell esélyt adni a tervnek, mert az izraeliek bízhatnak Trumpban, és nem számít, hogy a palesztinok elfogadják-e azt. Még mindig Ze’év Zsabotyinszkij orosz-zsidó írói és mozgalmár közel százéves megállapítása tűnik helyesnek: „Az elképzelés, hogy a palesztinai arabok önként megegyeznek velünk, merő álom (…) Nem fognak maguk felett sem új urat, sem pedig maguk mellett új partnert elfogadni”.

Az arab világ reakcióiból a legfontosabbnak a szaúdiak álláspontja, mely szerint természetesen a palesztinokkal vannak, de azért el kéne kezdeni tárgyalni. Az újabban elsősorban az iráni veszélyre koncentráló Szaúd-Arábia gyakorolhat nyomást a palesztin oldalra pénzforrásainak elvételével, de a terrorizmusnak ez nem fog gátat szabni,

Továbbra is lesznek palesztinok és palesztin dzsihadista szervezetek, amelyek zsidók megölésével akarnak majd küzdeni – nem a megvalósítandó béketerv palesztinoknak ítélt területeiért, hanem azokért a területekért, amelyeken jelenleg zsidók élnek, és amelyeket mind a fundamentalista palesztin nacionalizmus, mind az iszlamizmus visszakövetel. Tehát a béke, mint azt New York belvárosában és a Tel Aviv-i kávézókban elképzelik, miszerint nem kell majd bevonulni a seregbe, nem lesznek támadásokról hírek az izraeli lapok címoldalán, és Eszter és Ahmed a szomszédság örömére házasságot köt, továbbra is az marad, ami – ködös liberális illúzió.

A terv súlyos ellentmondásai között szerepel, hogy Jeruzsálemet osztatlan izraeli fővárosnak nevezi, és közben Al Kudszt (Jeruzsálem arab nevét) jelöli meg palesztin fővárosként. A tervet átlapozva kiderül, hogy ezzel Jeruzsálem bizonyos területeit nevezné ki palesztin fővárosnak, de hát lássuk be, hogy akkor mégsem osztatlan az izraeli főváros. (Ezen a részleten az izraeli kommentátorok is meghökkentek). További szórakoztató eleme a szövegnek Gáza „demilitarizálása”, melyről részleteket a szöveg (10. oldal) nem oszt meg. Ehhez nyilván lesz egy-két szava a Hamásznak és az Iszlám Dzsihád szervezetnek.

Hasonlóan érdekes része a béketervnek, amikor 50 milliárd dolláros segéllyel kívánja feltámasztani a palesztin gazdaságot, és egymillió új munkahelyet kínál a palesztin araboknak. Tipikus

és ha pénzt és munkahelyet kapnak az arabok, akkor majd nem lesz terrorizmus. Ráadásul elég szomorú tapasztalatok születtek abból, amikor komoly forrásokat adtak át nagyhatalmak a múltban humanitárius célokra a palesztinoknak.

A közelmúlt történelme során már sokszor láttuk ezt: nagy tervek, nagy szavak, izraeli remények, arab elutasítás.

Az egyetlen új elem talán az egyesek által feltételezett komoly szaúdi támogatás. Ezután sem tűnik valószínűnek, hogy a béke egyhamar beköszönt a Szentföldre.