Egy filmkészítőt sem ismerek, aki ne akarna nagy vászonra filmet tervezni.
„Szóval, kérezhetik, mi a problémám? Miért nem lehet úgy hagyni a szuperhősfilmeket és a franchise filmeket, ahogy vannak? A válasz egyszerű. Sok helyen a franchise filmek jelentik az elsődleges választékot, ha valamit meg akarnak nézni a nagy vásznon. A filmtörténet veszélyes időszakát éljük, és még sosem volt ennyire kevés független filmszínház, mint most. Az egyenlet oldalai megfordultak, most már a streamingszolgáltatásokat választják a legtöbben. Mégis, én egy filmkészítőt sem ismerek, aki ne akarna nagy vászonra filmet tervezni, hogy azt aztán egy közönségnek mutassák be egy filmszínházban.
Én is ilyen vagyok, és most olyasvalakiként beszélek, aki nemrég fejezte be a közös munkát a Netflixszel. Csak a Netflix tette lehetővé, hogy úgy készítsük el Az írt, ahogy annak el kellett készülnie, és ezért örökké hálás leszek. Ma a mozik még előbb játsszák a filmeket, ami nagyszerű. Szeretném-e, hogy a film hosszabb ideig menjen nagy vásznon? Naná, hogy szeretném. De teljesen mindegy, kivel készít az ember filmet, a tény az, hogy a legtöbb multiplex vásznai ma franchise kockákkal vannak tele.
És ha azt mondják nekem, hogy ez a kereslet és kínálat kérdése, akkor ellenkezni fogok. Ez olyan, mint a tyúk és a tojás esete. Ha az embereknek csak egyfajta dolgot adnak, és végtelenül ezt az egyfajta dolgot árulják nekik, akkor persze, hogy még többet akarnak majd abból a dologból.
De hát, mondhatnák, nem mehetnek haza, és nézhetnek valami mást a Netflixen, az iTunes-on, vagy a Hulun? Persze – bárhol, ami nem a nagy vászon, ahová a filmkészítők szánják a filmjeiket.”