Az iskolák példáján láthatjuk, hogy a központosítás nem vált be

„Az óvoda a gyerekek életének egyik legfontosabb színtere. A gyerekek itt töltik a napjaik nagy részét, itt kötnek először barátságokat, itt tanulnak meg közösségben élni. Ahogy nincs két egyforma gyerek, nincs két egyforma pedagógus, óvoda sem. Ezért az óvoda a folyamatos megújulás színtere is, és ez jól is van így.

Az óvodák fontossága tükröződött abban az egyébként helyes kormányzati döntésben is, hogy minden gyerek számára kötelezővé tették az óvodát három éves kortól. A Fidesz is tudja, hogy behozatatlan hátrányt szenved az a gyerek, aki nem kapja meg a megfelelő fejlesztést és eszközrendszert három és hat éves kora között. Most mégis úgy tűnik, a szakma ellenében újra a politika győz, a költségvetési pazarlás nyilvánvaló problémáit a legkisebbekkel akarják megfizettetni.

Ha a kormány az óvodák központosítását tervezi, akkor valójában a kisgyerekek és a szülők ellen indít háborút. Az óvodák a helyi közösségek szerves részei és ezért csakúgy mint az iskolákban, a helyi megoldásoknak kell teret engedni. Az állam dolga a minőség kikényszerítése és az anyagi egyenlőtlenségek mérséklése, nem pedig az, hogy az óvodák mindennapjaiba, a vezetők kiválasztásába, vagy akár egy pöttyös labda vagy billentyűzet beszerzésébe beleszóljon.

Az iskolák példáján láthatjuk, hogy a központosítás nem vált be. Sem az oktatás minősége, sem az intézmények szervezete nem fejlődött 2013 óta azzal, hogy az iskolákat az önkormányzatoktól az állam fennhatósága alá vonták. Ez azért sem meglepő, mert egy távolban dolgozó bürokrata nem ismeri a helyi viszonyokat, nem tudja a helyi gyerekek, fiatalok érdekeit szolgálni.

Az óvodáknak nem újabb idegtépő átszervezésre, eszetlen központosításra van szükségük, hanem a pedagógusok anyagi és emberi megbecsülésére, a fejlesztőpedagógus-ellátás erősítésére, a társas és logikai kompetenciák, valamint az önismeret és a kreativitás fejlesztésére - a gyerekek és a családok érdekében.”