Szó sem volt ilyesmiről.
Orbán lazán és könnyedén válaszolgatott a magukat függetlennek, objektívnak, okosnak, tárgyszerűnek és még a jó ég tudja, mi mindennek hazudó balliberális újságírók kérdéseire. Viccelődve, fesztelenül tette mindezt, és ha kellett vagy ha úgy érezte, meglátva a támadói kérdéseiben rejtőzködő hibát, azonnal megkontrázta, keresztbe verte az ellenzéki polgármestereknek kampányoló és az ellenzéki pártok iránt mély és őszinte érzelmeket tápláló sajtómunkásokat.
Nem volt görcsös, nem látszott rajta a ringrozsda, hiszen a haladó sajtó hazugságaival ellentétben a miniszterelnök egyrészt minden héten válaszol a sajtó kérdéseire a szokásos Kossuth rádiós interjúiban, másrészt külföldi útjain is számtalan alkalommal kerül jóval keményebb helyzetekbe is. Persze olyankor nem kócos, ápolatlan internetes bloggerek próbálják agyament hülyeségekkel sarokba szorítani, hanem komoly újságírók. »Lebegj, mint a pillangó és szúrj, mint a méh« – mondta Muhammad Ali, és Orbán pontosan így is tett. Ahogyan tavaly ilyenkor is.