„Úgy vélem, a politikai aktivizmus efféle inváziója az egyetemekre és az emberiség létébe, valamint a civilizáció különféle csatornáiba korunk egyik legnagyobb katasztrófája.
De ennek nem kell így történnie, nem muszáj ezekre az emberekre hallgatnunk. Nem kell részt vennünk a kirakatperekben, a tagadás leveleiben, vagy azokban az esetekben, amelyekben emberek ellen boszorkányüldözés folyik, és elüldözik őket a közösségeikből. Csak azért sikeresek ezek az aktivisták, mert részt veszünk ezekben az aktivitásokban.
Ha megnézzük azt az őrületet, ami körbeöleli a transzgender aktivizmust, észrevesszük, hogy ez leginkább nyers zavarodottság, olyan, amiből a legtöbb ember megmenthető. Az ő mérgük tulajdonképpen egy kiáltás azért, hogy mentsük meg őket. Maradjunk nyugodtak, és mondjuk ki: vannak más vélemények, mint a tietek. Lehet, hogy igazatok van, de ez nem az egyetlen. Üljünk le, és beszéljünk. Beszéljünk arról, hogy ez a civilizáció egészét hogy érinti, és ez merre megy; mindezt azért, hogy azt a nagyfokú feszültséget, ami mindannyiunkat befolyásol, azt kioltsa.”