Tisztesség és balítélet, avagy megtagadható-e a nemzet?

„A nemzet az összetartozás megfoghatatlan, mégis létező köteléke, amely a »nem vagy egyedül« katartikus élményét, erejét adja. Mint ahogyan egy családban a szülő akár élete árán is védi, óvja gyermekeit, úgy a nemzet államának mindenkori kormánya is felelősséget visel nemzete tagjaiért.

Felelősség és tisztesség – ezt hagyta veszni az önmagát baloldalinak nevező politikai elit 2004. december 5-én. Tizenöt esztendeje annak, amikor a magyar választók erről döntöttek: »Akarja-e, hogy az Országgyűlés törvényt alkosson arról, hogy kedvezményes honosítással magyar állampolgárságot kapjon az a nem Magyarországon lakó, nem magyar állampolgár, aki magyar nemzetiségét a magyar igazolvánnyal vagy a megalkotandó törvényben meghatározott egyéb módon igazolja?«

Előtte pár hónappal, 2003 nyarán jelentette be a Magyarok Világszövetsége, hogy népszavazást kezdeményez a kettős állampolgárság megadása kérdésében. A parlament szeptemberi döntésével 2004. december 5-re írta ki a voksolást. Novemberben az akkori kormánypártok vezetői, semmibe véve a választók ezeréves gyökerű, lelki kötődését a nemzethez, szégyenletes módon úgy döntöttek, hogy a kettős állampolgárság elleni szavazásra serkentik választóikat.
Mi is történt ezen a napon?

A választópolgárok nagy tömege távolmaradásával, kisebbik része pedig szavazatával tüntetett a kormányzó elit ellen, amely magára hagyta gyermekeit. Pedig voltak, akik kiáltottak, voltunk, akik kiáltottunk, hogy ne, ne csináljátok! A Magyar Nemzet akkor azt írta, hogy a tisztesség mindig kiütközik valahogyan, az igazság előbb-utóbb mindig helyrebillen. »Fölmagasodni nem bírhatsz, de lobogsz még, szélkaszabolta magyar nyelv« – fogalmazta meg egykor Illyés Gyula, s ezt akár a becsületről is írhatta volna.

A becsületet tartva szem előtt, a Magyar Szocialista Párt társadalompolitikai tagozata minderről közleményt juttatott el az MSZP elnökségéhez, amelyben egyebek mellett a következő olvasható: »Az MSZP elnöksége által meghirdetett kategorikus NEM válasz eltér a baloldali érzelmű emberek jelentős részének véleményétől.

A vita alapján azt javasoljuk, az MSZP haladéktalanul vonuljon ki ebből a politikai küzdelemből, s hagyjon fel eddigi kampányával!

Bízza a részvételt és a döntést a választók szabad akaratára! Legyen az új üzenet: Szavazzon mindenki a lelkiismerete szerint!« Az MSZP társadalompolitikai tagozatának ügyvivő testülete, név szerint Déri Viktor, Gazsó Ferenc, Gráner Gyula, Kerényi György, Rubicsek Sándor, Sípos József és Vajda János írta alá ezt a közleményt. Géczi József és Kósa Ferenc, mindketten az MSZP parlamenti képviselői, szintén egyetértettek a nyilatkozattal. Akkor ez volt a becsület és a tisztesség, s nem utolsósorban bátorság is kellett hozzá, hogy ezt kimondják. Tisztelet és köszönet nekik.

Jómagam az Országgyűlés elnökeként szintén ezt képviseltem. Éreztem és tudtam, hogy honfitársaink, köztük a baloldaliak is érzik, tudják, mi a tét, értik és tudják, mi az, hogy nemzet. Mély meggyőződésem volt akkor is és most is az, hogy aki a nemzetét tagadja, gyökerét veszti. Így járt az akkori kormányzó elit.”