„Karsai László történész hosszabb ideje, az 1989-90-es rendszerváltás óta »visel hadat« az Egyesült Államokban, emigrációban meghalt Koszorús Ferenc ellen, kétségbe vonva az érdemeit. Érvei azonban, melyeket az ezredes 1944. júliusa előtti és utáni pályafutására, továbbá a »páncélos akció« elrendelőjének, Horthy Miklósnak a motivációjára alapoz, nem állják meg a helyüket. Teljesen mindegy ugyanis, hogy a kormányzó mikor szerzett tudomást az »Auschwitz-jegyzőkönyvről«, és valóban a deportálások felfüggesztése érdekében rendelte-e a fővárosba Koszorúst a páncélosaival, vagy attól tartott, hogy puccsot hajtanak végre ellene. A lényeg az akció eredménye volt, a közel két hónapos haladék, ami mintegy kétszázezer budapesti zsidó életét mentette meg.
Ahogy az sem számít, hogy Koszorús előzőleg a gyorshadtest hadműveleti osztályvezetője volt, majd hadosztályparancsokként szolgált a Don-kanyarban, az u.n. »hídfőcsatákban«. Mi több: páncélosaival 1944. szeptember 13-án bevonult az átmenetileg visszafoglalt Aradra (ahol a főnökei már tervezték az Antonescu által megkímélt zsidók deportálását). Majd pedig letette az esküt Szálasi Ferenc »nemzetvezetőre«. Megjegyzendő, hogy Horthy kiugrási kísérlete, 1944. október 15-e után a Magyar Királyi Honvédség valamennyi tagjának le kellett tennie az esküt Szálasira, még a zsidó munkaszolgálatosoknak is.
Karsai László történész teljesen történelmietlenül ítélkezik Horthyról és Koszorúsról, az 1945 után működő, kommunista irányítás alatt álló népbíróság politikai előfeltevéseit követve.”