Győrben van gyomlálnivaló, de ami jó, azt folytatni szeretném

„Második alkalommal lett Önből győri polgármesterjelölt, ám 2002 óta, amikor alulmaradt Balogh Józseffel szemben, sokat változott a világ. Egészen más az országos politikai helyzet, a kisalföldi megyeszékhelyre ugyancsak rá sem lehet ismerni, hatalmas fejlődésen ment keresztül. Hogy érzi magát most, amikor újból megméreti magát egy kampányban a városvezetői székért?

Tökéletesen összefoglalta azt a két jelentős változást, amely Győr helyzetére és a bennünket körülvevő politikai környezetre vonatkozik. Egyetlen dolog maradt ki a felsorolásból: én is rengeteget változtam. Eltelt azóta bő másfél évtized, s akkor a jó Isten úgy döntött, hogy nekem más a feladatom az életben. Akkor nem választottak meg polgármesternek, ám olyan ember vagyok, aki általában a feladatok oldaláról közelíti meg a helyzeteket, ezért a szakmámban vizsgáltam meg, hogy mivel tudnám előbbre vinni a város sorsát. A kardiológia területén Győrben hiányzott a szívkatéteres ellátás, ami ezért fontos, mert ez egy életmentő beavatkozás, és erre korábban csak Budapesten volt lehetőség a környéken. Az elmúlt 17-18 évben felépítettem a Győri Szívcentrumot, ehhez 2,5 évig tanultam a fővárosban a szívkatéterezést, mellette a győri kórházban dolgoztam. Győri emberek összefogásából, helyi vállalkozók adományaiból egy alapítvány által hoztuk létre a szívcentrumot – azt szoktam mondani, a szívinfarktus pártsemleges. Akkor élére álltam egy olyan ügynek, amely minden győri érdeke volt, hiszen mindenki szeretné a szeretteit egészségben, biztonságban tudni. Két éven keresztül havonta 30-31 napon keresztül ügyeltem, ami azt jelentette, hogy ha valaki infarktust kapott, azonnal behívtak, hogy katéterezzem meg. Azóta sikerült több kollégát kinevelnem, így ma már hatan végzünk Győrben ilyen beavatkozást. Időközben felfejlesztettem a pacemakeres beavatkozásokat is, amelyek olyan magas színvonalúak napjainkban, hogy külön egységet képeznek a kardiológián.

Említsük meg a győriek körében hallható aggodalmat, miszerint így is alig van orvos, de ha Ön lesz a polgármester, még egy jó szívsebészt elveszít a helyi egészségügy. Nyilván Ön már megfontolta ezt a dilemmát. Mit válaszolna az aggódóknak? 

Először is szeretném jelezni, hogy kardiológus vagyok, intervenciós kardiológus, nem szívsebész. Sokfelé ezt írják rólam, de ez nem pontos így.

Nyilván én is így olvastam valahol, köszönöm a pontosítást! A kérdésem lényege, hogy aligha lehet két lovat egyszerre megülni, Győr vezetése kétségkívül teljes embert kíván. Azt feltételezem, hogy ha Önt választják meg január 26-án, attól még nem áll le az élet a szívcentrumban. 

Nagyon fontos számomra a szakmám, amit azért csinálok, mert szeretem. Viszont nagyon szeretem Győrt is. Ha járműipari szemlélettel azt mondjuk, hogy Győr a magyar gazdaság egyik motorja, akkor számomra Győr Magyarország szíve. Fontos, hogy Győr fejlődése ne akadjon meg, ennek egyik része a szívcentrum is. Amint említettem, az elmúlt években nem csupán dolgoztam, hanem az oktatásra is sok energiát fordítottam – magas szakmai követelmények elé állítom a kollégáimat. Ennek köszönhető, hogy amíg mi beszélgetünk, épp egy beteget operálnak a szívkatéteres laborban, egy másik betegnek pacemakert ültetnek be, a kollégáim az intenzív osztályon is folyamatosan dolgoznak. Ha elmegyek szabadságra, akkor is ugyanolyan magas színvonalon folyik a munka. Senkinek nem kell félnie, hogy nem fogják ellátni.

Egy kicsit munkamániás és eredménycentrikus vagyok. Ez abból fakad, hogy gyermekkorom óta dzsúdózok, és a sport arra nevel, hogy ha nem próbálod meg a lehetetlent, a lehetségest sem fogod elérni. Ezért a szakmámban is szeretem addig feszegetni a határokat, hogy mindent, ami lehetséges, elérjünk. Most előállt egy olyan helyzet Győrben, ami nagyon fontos megoldást kíván, hiszen a polgármesterünk lemondott. Nem elég, hogy valaki megnyerje a választást, hanem arra van szükség, hogy a város nyugalomra leljen, tovább fejlődhessen, a városban abszolút többségben lévő Fidesz-KDNP frakció és a polgármester között harmonikus munkakapcsolat alakuljon ki, a parlamenti képviselők közreműködésével pedig harmonikus legyen a város kapcsolata az ország vezetésével. Ez további komoly fejlesztéseket eredményezhet, újabb jelentős tőke érkezhet a városba. Amint az első kérdésben is szóba került, 2002-ben egészen más volt az országos politikai helyzet: akkor MSZP-SZDSZ kormány volt hatalmon, most van egy kétharmados Fidesz-KDNP többség a parlamentben. Akkor MSZP-többség volt a győri önkormányzatban, ma Fidesz-KDNP-többség van. Akkor úgy döntöttek az emberek, hogy ne én legyek a polgármester, az volt a város érdeke is, hogy a kormánnyal megegyező polgármester vezesse Győrt. Ez racionális döntés volt, el is fogadtam, próbáltam más területen hasznos emberként dolgozni Győrben. Úgy gondolom, most akkor leszek hasznos ember Győrben, ha a város fejlődését szolgálom, de nem hagyom magára a betegeimet sem. Minden hét 7 napból áll, amiből 2 szabadnap. Ezeken a szabadabb napokon más színházba megy, horgászni jár, vagy egyéb hobbijának hódol, én pedig abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a szakmám a hobbim. A szabadnapjaimat arra fogom fordítani, hogy hátrahagyva egyéb más fontos tevékenységet – hiszen le tudom adni az olimpiai bizottsági tagságot, a dzsúdószövetségi tagságot, félre tudom tenni az írói tevékenységemet – a betegeimmel tudjak foglalkozni.

Akkor is találkozhatunk Önnel fehér köpenyben, ha megválasztják polgármesternek? 

Az energiáim jelentős részét maximálisan a város szolgálatába fogom állítani, a munkám legnagyobb részét a város vezetése fogja kitenni. De amennyire a szabadidőm engedi, ennek a szabadidőnek a rovására el fogom látni a betegeimet. Aki szeret futni, és mondjuk felkészül egy maratonra, ezért akár naponta futni jár, attól ritkán kérdezik meg: te amúgy el tudod látni a feladatodat a munkahelyeden? Pedig ez ilyen egyszerű. Az, amit Ön számon kér tőlem, hogy a polgármesteri munka mellett pár órában el tudom-e látni a betegeimet, olyasmi, amit az emberek 90 százaléka naponta csinál. Mert ez teljesen természetes. Csak az a furcsa, hogy sokan a munkára teherként gondolnak. Nálam ez nem így van, én a munkámat szeretem. Szeretem Győrt is, és szeretném, ha meghatározó lenne az a gondolatiság, amely mentén a város fejlődését elképzelem. Eddig 7 ciklusban nyertem meg a körzetemet önkormányzati képviselőként. Ennek valószínűleg az az oka, hogy meg szoktam kérdezni az embereket, mit szeretnének ebben a körzetben változtatni, majd azt csinálom, amivel ezek az emberek megbíztak. Az elmúlt 12 évben politikai téren azzal foglalkoztam, hogy a saját körzetem ügyeit intéztem. Noha elsősorban a szívcentrum kiépítését végeztem, de a maradék időmben sokat tudtam tenni a nádorvárosi polgárok problémáinak megoldásáért. Nem voltam tagja egyetlen bizottságnak sem, nem vettem részt a döntések jó részének az előkészítésében. Most teljes hangsúlyeltolódás lesz: 100 százalékosan a város fejlődéséért fogok dolgozni, a szabadidőmben pedig maratoni futásra való felkészülés helyett a betegeimmel fogok foglalkozni.”