Az Európai Unió egyetlen napot sem várt: újabb támadást indított Magyarország ellen
Súlyos következményekkel fenyegetőznek.
Kétségtelen, az ország nyert októberben. Nem nagyon, de úgy, hogy azt már nem lehet félremagyarázni vagy elmismásolni. És újra kiderült, mennyit érnek a miniszterelnök-pártelnök szépen hangzó, ám üres szavai.
„Kétségtelen, az ország nyert októberben. Nem nagyon, de úgy, hogy azt már nem lehet félremagyarázni vagy elmismásolni. És újra kiderült, mennyit érnek a miniszterelnök-pártelnök szépen hangzó, ám üres szavai. Persze tény, már régen közölte azt is, nem arra kell figyelni, amit mond, hanem arra, amit tesz, de azért a bosszúállás szándéka egyértelmű. Hiszen a parlament még az övé, a kétharmados szavazógép rendelkezésére áll, bármit is találjon ki.
A magyar Országgyűlés kiüresítése nem az idén kezdődött, ugyancsak régóta tart, de a jelek szerint megállíthatatlan. A házelnök méltó partnere ebben a küzdelemben a miniszterelnöknek. Miközben Kövér László egyre újabb és újabb szankciókkal igyekszik kordában tartani az időnként akciózó ellenzéket, a rendszer szószólói gyakran hivatkoznak arra, hogy meg kell őrizni a T. Ház méltóságát. Azt azonban nem veszik észre – vagy inkább tudatosan erősítik -, hogy ők maguk rombolják azt a már csak szavakban létező méltóságot. A törvényeikkel, a viták ellehetetlenítésével, akaratuk erőszakos keresztülvitelével, vagyis mindazzal, ami a kétharmados többség parlamentjét immár 2010 óta jellemzi.
Már mindent elfoglaltak és a saját képükre formáltak. A látszatra sem adnak. Csak a megbízható embereik kerülhetnek fontos pozíciókba. Láthattuk ezt az idén az új alkotmánybírók vagy éppen a Médiatanács tagjainak megválasztásakor. Ami pedig változatlan, az a mérhetetlen cinizmus. Amikor az azonnali kérdések órájában arról érdeklődtek Orbán Viktornál, miért nem jelölhetett az ellenzék tagokat a Médiatanácsba, annyit válaszolt: ez a parlament hatásköre. Mintha nem tudná mindenki, hogy mennyire önállóan dönthet akár az Országgyűlés bármely kérdésről. Az idén megkapta a magáét a Magyar Tudományos Akadémia is, nehogy már akár a kutatóintézetek szembemehessenek a központi akarattal.”