Orbán Viktor: Karnyújtásnyira vagyunk a békétől
A miniszerelnök szerint eljött az idő, hogy mi magyarok újra meggyőzzük egymást.
Kétségtelen, az ország nyert októberben. Nem nagyon, de úgy, hogy azt már nem lehet félremagyarázni vagy elmismásolni. És újra kiderült, mennyit érnek a miniszterelnök-pártelnök szépen hangzó, ám üres szavai.
„Kétségtelen, az ország nyert októberben. Nem nagyon, de úgy, hogy azt már nem lehet félremagyarázni vagy elmismásolni. És újra kiderült, mennyit érnek a miniszterelnök-pártelnök szépen hangzó, ám üres szavai. Persze tény, már régen közölte azt is, nem arra kell figyelni, amit mond, hanem arra, amit tesz, de azért a bosszúállás szándéka egyértelmű. Hiszen a parlament még az övé, a kétharmados szavazógép rendelkezésére áll, bármit is találjon ki.
A magyar Országgyűlés kiüresítése nem az idén kezdődött, ugyancsak régóta tart, de a jelek szerint megállíthatatlan. A házelnök méltó partnere ebben a küzdelemben a miniszterelnöknek. Miközben Kövér László egyre újabb és újabb szankciókkal igyekszik kordában tartani az időnként akciózó ellenzéket, a rendszer szószólói gyakran hivatkoznak arra, hogy meg kell őrizni a T. Ház méltóságát. Azt azonban nem veszik észre – vagy inkább tudatosan erősítik -, hogy ők maguk rombolják azt a már csak szavakban létező méltóságot. A törvényeikkel, a viták ellehetetlenítésével, akaratuk erőszakos keresztülvitelével, vagyis mindazzal, ami a kétharmados többség parlamentjét immár 2010 óta jellemzi.
Már mindent elfoglaltak és a saját képükre formáltak. A látszatra sem adnak. Csak a megbízható embereik kerülhetnek fontos pozíciókba. Láthattuk ezt az idén az új alkotmánybírók vagy éppen a Médiatanács tagjainak megválasztásakor. Ami pedig változatlan, az a mérhetetlen cinizmus. Amikor az azonnali kérdések órájában arról érdeklődtek Orbán Viktornál, miért nem jelölhetett az ellenzék tagokat a Médiatanácsba, annyit válaszolt: ez a parlament hatásköre. Mintha nem tudná mindenki, hogy mennyire önállóan dönthet akár az Országgyűlés bármely kérdésről. Az idén megkapta a magáét a Magyar Tudományos Akadémia is, nehogy már akár a kutatóintézetek szembemehessenek a központi akarattal.”