Európa megtagadói (11.)

„A héten a Time azt közölte, hogy a 2019-es év embere Greta Thunberg. A tizenhat éves svéd diáklány a péntekenkénti globális klímasztrájk kezdeményezője, egyben emblematikus figurája, aki ahelyett, hogy iskolába járna, egyik klímakonferenciáról a másikra szaladgál (a napokban Madridban lépett fel), mindenhol bátran kinyilatkoztat, kioktat és szigorúan megdorgálja a politikai, gazdasági és egyéb vezetőket. A világ- és (állítólag) időutazó Gretát rajongótábora bálványozza, a gyáva píszí politikusok meg kényszeredetten meghallgatják, mert tabu kimondani, hogy a szemfényvesztő show főszereplőjét marionettbábuként mozgatják a háttérből valakik. A klímavándorcirkusz Asperger-kóros, copfos–dacos gyerekbohóca csacsiságokat hord össze a Földet fenyegető éghajlati katasztrófáról, a közelgő világvégéről, a világot megmentő vágyálmairól, a politikusok és szakemberek klímaügyi alkalmatlanságáról. De – ellentétben az 1994-es év emberével, a szentté avatott lengyel pápával – a svéd tinédzser azt akarja, hogy féljetek, féljünk!

A több mint egy éve járványként terjedő globális tömeghipnózis és -hisztéria láttán a józan eszű és egészséges lelkű ember azt teheti, amit a Hortobágy poétája (lásd Ady), aki, ha a bamba társakra s a csordára nézett, »káromkodott vagy fütyörészett«. Vagy úgy reagál, mint Donald Trump elnök a Twitteren: »Ez nevetséges! Gretának a dühkezelési problémáival kellene foglalkoznia, és beülnie egy jó régimódi filmre egy barátjával. Nyugi, Greta, nyugi!«”