„Ez az utolsó cikk, ami az Abcúgon megjelenik, a rövid búcsúsorok után elolvashatja a szívünkhöz legközelebb álló anyagokat. Az Abcúg volt és jelenlegi munkatársai kiválasztottak egy-egy saját cikket, amelyre a legszívesebben emlékeznek az abcúgos munkájukból.
Öt éve alapította Richard Field üzletember az Abcúgot, hogy mentőövet dobjon azoknak az újságíróknak, akik távozni kényszerültek a kormányközelivé váló Origótól, és lehetőséget adjon nekik, hogy őszintén, korlátozás nélkül írjanak arról, hogy mi történik az országban. Lehetővé tette, hogy eljussunk az ország legeldugottabb, legszegényebb szegletébe is, és írjunk az ott élők elképzelhetetlenül nehéz életéről. Az volt a küldetésünk, hogy olyan helyeket, olyan embereket, olyan társadalmi csoportokat mutassunk be, akikről és amikről a magyar sajtóban méltánytalanul kevés szó esett. Szétszakított családokat, ápolási díjon tengődő szülőket, az iskolában elkülönített roma gyerekeket, munkához, lakáshoz nem jutó mozgássérülteket. és még sorolhatnám.
Talán az Abcúg is segített abban, hogy mostanra más újságokban is egyre gyakrabban készülnek szocioriportok, egyre több cikk születik hátrányos helyzetű emberekről, csoportokról. És talán abban is részünk van, hogy felkutattuk azokat a szakértőket, civileket, akikkel értelmesen lehet beszélni Magyarország rettenetes megosztottságáról, szegénységéről, a társadalmi igazságtalanságokról. Az Abcúg ezzel teljesítette az eredeti küldetését, ezért december utolsó napján befejezzük a munkát. Az Abcúg egy sikertörténet, rengeteg örömünket leltük az amúgy lelkileg sokszor nagyon megterhelő munkában.”