A türelemhez kell egy pici szenvedély

„Kárpátalján szerzett barátokat?

Igen, szereztem barátokat annak ellenére, hogy az ember nem barátkozik már olyan könnyen ötven fölött. De ezt is kellő kritikával kell fogadni, mert az az igazi barátság, ahol nem jelenik meg az érdek. A munkám zömében mégiscsak arról szól, hogy igyekszem valakin segíteni, s ilyenkor az érdek valahogy megjelenik, de ennek ellenére itt, Kárpátalján is van néhány olyan ember, akik, biztos vagyok benne, akkor is barátaim maradnak, ha már nem ebben a pozícióban leszek.

Ezek szerint jó emberismerő?

A feleségem szerint egyáltalán nem vagyok jó emberismerő, de én úgy gondolom, nem olyan rossz a helyzet e téren. Nem vagyok haragtartó, nem vagyok bosszúálló, és képes vagyok az ügyek súlya között különbséget tenni, tehát akkor is fölülemelkedek dolgokon, ha engem ér sérelem.

Szereti a meglepetéseket?

Is-is, attól függ, milyen. Nagyon egyszerű gondolkodású ember vagyok, jól is esik egy meglepetés, és azt is nagyon jól tudom palástolni, hogy jólesik, ami esetleg nem is esett olyan jól. Óvatos vagyok már a meglepetésekkel, ma nagyon divat ez a meglepi, a meglepi utazás, a meglepi ajándék stb. Inkább én szeretek meglepetést szerezni, de kevésbé kedvelem, ha nekem okoznak meglepetést, talán ez áll legközelebb az igazsághoz.

Van hobbija?

Bármilyen furcsa, s előre szólok, hogy félreértés ne essék, nekem az, amit csinálok itt, Kárpátalján, az a hobbim. Azért tudtam az orvosi munkámat könnyedén föladni, mert én mindig is a határon túli magyar közösségek ügyével foglalkoztam: amikor orvos voltam, szabadidőmben az akkori lehetőségeimhez képest, amikor önkormányzati képviselő voltam, a helyi lehetőségeken belül. Hódmezővásárhelyhez Erdély és a Délvidék van közelebb, Kárpátalja egy nagyon jó kiegészítése a több évtizedes erdélyi és délvidéki benyomásoknak, így a Felvidékkel együtt nyugodtan mondhatom, hogy a Kárpát-medence egész nagyságára rá tud csodálkozni az ember. Amikor a szenvedélyről beszéltem, akkor ezt nagyon könnyű az én esetemben megtalálni, mert az én fő hobbim mindig is a határon túli ügyekkel való foglalatosság volt.

Ezenkívül nagyon egyszerű dolgok tudnak lekötni: amikor fiatalabb voltam, sokat futballoztam, most pedig, ha tehetem, biciklizek. Jelenleg 82 kilométernyi kerékpárútja van a szülővárosomnak, és most építünk hozzá még 117-et, tehát ha kedvem van, és időm is engedi, kilométereken át tekerhetem a pedált.

A kertek alatt van a szeretet ünnepe, nemsokára itt a karácsony. Hogy telik önöknél ez a szép ünnep?

Nagyon reménykedtem, hogy két-három év után végre újra össze tudunk ülni, ahogy évtizedekig mindig, mert ahogy mondtam, nagycsaládban nőttem fel, és úgy ünnepeltünk. Érdekes kettősség volt a mi családunkban, ugyanis édesapám katolikus volt, így az ő szüleinél a nagyobb ünnep a húsvét volt, édesanyám pedig református, ahol a nagyobb ünnep a karácsony. Ahogy az idősek haltak, és mi lettünk a korosak a családban, mindig együtt ünnepeljük a karácsonyt a bátyámékkal és az összes otthon lévő családtaggal. A nagyfiam már jelezte, hogy neki a szolgálati helyén, Kolozsváron kell maradni, tavaly a törökországinak kellett ott maradnia. Tehát nagyon furcsa karácsonyaink vannak már két éve. Ennek ellenére, akárhol is leszünk, igyekszünk a meghitt, valódi üzenetét, nem pedig csak a felszínes étkezéshez, italozáshoz kötődő üzenetét megkeresni a karácsonynak. Ez pedig nem más, mint a keresztény család, a szeretetben eltöltött együttlét, ami nemcsak a szűk családra terjed ki, hanem a nagyobb családra is. Ez az ünnep alkalmat ad arra, hogy a karácsonyi gyertya fénye meleget is nyújtson, ami hosszabb időre kitart, a következő, nehezebb időszakra is.”