A progresszív oktatás mítosza

„A 21. század egyik nagy mítosza, hogy a különböző progresszív oktatási módszerek a tanítást hatékonyabbá és jobbá, a gyerekeket pedig okosabbá és kreatívabbá teszik. Az az oktatási rendszer, amely nem cseréli táblagépekre a könyveket, és nem hagy fel a tanítás ósdi eszközeivel (a nyolc órás iskolakezdéssel, az osztályozással, a vizsgákkal stb.), végérvényesen lemarad a fejlettségi versengésben – szól a liberális mantra.

Miközben azt hisszük, hogy a gyerekek a sok fejlesztésnek és a legmodernebb pedagógiai módszereknek köszönhetően egyre okosabbak lesznek, a helyzet pont fordított. Nemrég került nyilvánosságra a Nemzetközi Diákértékelési Program (PISA) legfrissebb felmérésének eredménye, amely elég borús képet fest az OECD országok oktatási rendszeréről. Bár szerencsére Magyarország hosszú idő után ismét javítani tudott az eredményein, a legtöbb OECD-országban az ezredforduló óta folyamatosan romlik a diákok kompetenciaszintje. Miközben azt gondoljuk, hogy a PISA-teszt azt méri, melyik ország oktatási rendszere jobb a másiknál, valójában a verseny inkább arról szól, melyik ront kevesebbet a diákok értelmi képességein.

Egy évvel ezelőtt írtam arról, hogy az ezredfordulósok nemzedéke, akiknek már bőséggel jutott a progresszív oktatási módszerekből, az élet számos területén rosszabbul teljesítenek, mint elődeik. Az Y-generáció tagjainak nem csak az egészségügyi állapota, személyes kapcsolatai és pénzügyi helyezte rosszabb, mint szüleinek volt, de az egyre progresszívebbé váló oktatás ellenére – vagy éppen amiatt? – egyre gyengébb teljesítményt nyújtanak a tanulás területén is. Vajon milyen okok állhatnak a tanulók teljesítményromlása mögött? A felbomló hagyományos családmodell? Az iskola és a szülő tekintélyének módszeres felszámolása? A versengés helyett a csoportmunka erőltetése az alapfokú oktatásban? Mind-mind a liberálisok által kierőszakolt változások, amelyek az egyéni erőfeszítés és a teljesítmény ellen hatnak.

Jól emlékszem még, hogy néhány évvel ezelőtt mekkora felhajtás volt a finn oktatási rendszer körül. A sajtó piedesztálra emelte a skandináv ország oktatási reformjait, amelyek eltörölték a korai iskolakezdést, a házi feladatot és a vizsgákat. Már akkor is voltak, akik megkérdőjelezték a felelősség, következmények és elvárások nélküli oktatás sikerességét, mára azonban a számok is világosan jelzik a finn oktatási reform bukását. A 2003 és 2019 között a PISA-felméréseken elért finn eredmények folyamatosan romlottak mind a tudományos ismeretek (26 ponttal), mind az olvasás (23 ponttal), mind pedig a matematika (37 ponttal) területén. Az, hogy Finnország még a visszaesés ellenére is a PISA-tesztek élvonalában van, sokkal inkább a korábbi, hagyományos oktatási rendszerüknek köszönhető. 

Azon is érdemes eltöprengeni, hogy az ún. okoseszközök, valóban okosabbá teszik-e a fiatal generációkat? Az utóbbi időben egyre több olyan kutatás születik, ami azt bizonyítja, hogy a digitális eszközök nemhogy segítenék a tanulást, éppen hátráltatják azt, a túlzásba vitt képernyőbámulás ugyanis fizikai károsodást okoz az agyban. Egy norvég vizsgálat megállapította, hogy a diákok sokkal jobban emlékeznek egy szövegre, ha azt papíron olvassák, nem pedig Kindle-ön vagy iPaden. A digitális eszközökön olvasott szövegeknél gyakori jelenség az »emlékezet-kihagyás« – vagyis, hogy többszöri újraolvasás után sem tudjuk megjegyezni a mondatokat –, papíralapú olvasás során ugyanis az agyunk olyan fizikai mankókat is használ, mint például az adott mondat elhelyezkedése a lapon. Egy másik, amerikai kutatás pedig bebizonyította, hogy a vizsgákon sokkal jobban teljesítenek azok a diákok, akik a mobiltelefonjukat egy másik helyiségben hagyták, mint azok, akiknek kikapcsolt állapotban ugyan, de szemmel látható helyen volt a telefonjuk. Az amerikai kutatók által »agyelszívásnak« keresztelt jelenség lényege, hogy habár az agyunk tudatos része nem gondol az okostelefonunkra, a tudatalattink folyamatosan küzd az ellen, hogy a telefonunkra gondoljunk, felemésztve kognitív erőforrásaink egy részét. Szintén egy egyesült államokbeli egyetemen zajlott az a kísérlet, amely bebizonyította, hogy a valódi, nyomtatott könyvek olvasása vissza tudja fordítani a digitális képernyőn történő olvasás és tanulás káros hatásait.”