„Itt egy kis időre ki kell térni a jobboldal egyik fő ideológiájára, a konzervativizmusra. A jobboldaliság nem azonos a konzervativizmussal. Úgy lehetne ezt jól megfogalmazni, hogy minden konzervatív jobboldali, de nem minden jobboldali konzervatív. Ezt a kitérőt azért tartom szükségesnek, mert a két kifejezést sokan szinonimaként használják, és ráadásul a konzervativizmust is sokan félreértik. El kell választani a struktúrakonzervativizmust az értékkonzervativizmustól. Előbbi a status quo fenntartását jelenti, ez lehet akár baloldaliak vagy liberálisok tulajdonsága is, például 1989-ben Magyarországon a struktúrakonzervatívok a szocialista rendszer fennmaradását képviselték. Utóbbi a világnézeti értelemben vett konzervativizmus, amely nem utasít el minden változást, csak ezt fontolva, megalapozottan és nem forradalmi felforgatással igyekszik végrehajtani.
A fentebbi példák tehát, amelyek a jobboldal régi rendszerhez való ragaszkodását fejezik ki, nem arra utalnak, hogy a jobboldaliak szerint minden mindig maradjon változatlan. Csupán azt jelentik, hogy a jobboldali gondolkodásmód nem akar mindig, minden körülmények között fejlődést, változást. A jobboldal elutasítja az erőltetett menetet.