1 A klíma-vészhelyzet enyhítésének első lépése a káros emberi végtermék csökkentése. Meg kell szabni, hogy egy átlagos európai polgár mennyit termelhet évente – havi, heti és napi mennyiségre bontva. Figyelembe véve az emberek eltérő testsúlyát, az arányosítás megfelelő képlet szerint szabályozandó. A 60 évesnél idősebbeknek magasabb kvóta engedélyezhető, míg 70 éves életkor fölött már mentesülnek ezen kötelezettség alól. Akik az engedélyezett mennyiségnél kevesebbet termelnek, azok szabadon eladhatják a különbözetet a többet termelőknek. Ezt állami szintre emelve, a tagállamok közötti csere is megvalósítható. Az ellenőrzés eszköze célszerűen egy, a hátsó felünkre rögzített zacskó, a korabeli városi fogatok lovaira erősített zsákok mintájára. Az ellenőrzés szerve az európai határvédelmi szervezet, a Frontex parancsnoksága alá tartozzon.
2 Gondolni kell a kiszabaduló gázokra is, tehát egyidejűleg szükséges a szellentések számának hasonló szabályozása. A megfelelő gyakorlat elsajátításához szociális segítő szakembereket kell képezni, akik humanitárius tevékenységüket az elsősegélynyújtás keretébe tartozóan végzik. A szigorú szankciók bevezetésére határidő adható.
3 Az egyre fenyegetőbb túlnépesedés megállítására nem elegendő az angol professzor asszony kezdeményezése, hogy az európai asszonyok ne szüljenek gyereket, hiszen az időveszteséggel jár. Az igazi áttöréshez az öngyilkosságok számának növelése szükséges. A régi japán gyakorlat, – hogy a család megélhetése végett az idős emberek önkéntesen elmentek a szent hegyre meghalni – nem járható megoldás, meg amúgy sem csökkentené eléggé a lakosság létszámát. A fogékony korú gyerekeket és fiatalokat kell öngyilkosságra késztetni, a muzulmán világban már bevált gyakorlatot követve. Megvalósítását a politikusokra és diplomás szakemberekre kell bízni, akik az emberek életkedvének és életének elvételét immár több évtizede gyakorolják Európában.