Nemzetközi sportesemények, soft power és országimázs

„Közhelyszámba megy, hogy a politikában az intézményeken kívül a „puha” tényezőknek is szerepük van. A soft power, azaz a puha befolyásgyakorlás eszközei a nemzetközi példák alapján felölelik a kultúra területét, a nem kormányzati szervezetek, a pénzügyi szervezetek cselekvését. Ahogyan 2012-ben Joseph Nye amerikai politológus megfogalmazta, a soft power révén „a legjobb propaganda sem propaganda”. A soft power legnépszerűbb területe ma a sport.

A 19. század második fele a sport tömegessé válásának időszaka. A polgári társadalmak fölismerték, hogy a sportesemények alkalmasak az összetartozás-tudat demonstrálására. Korán megjelent a nemzeti büszkeség demonstrálása a sportsikerek révén. Természetesen a sport és a közösségi identitás, valamint a közélet összekapcsolásának voltak az ókorra visszanyúló hagyományai, ám ebben a tanulmányban kizárólag a 19. század végétől a jelenkorig nyúló időszakban elemezzük a sport és politika kapcsolatát.

A sportszakértők, sportpolitikusok és általában a sport valamely aspektusával foglalkozó szakemberek a sport öt alapvető funkcióját különböztetik meg.1 Ezek: a nevelési, az egészségügyi, a szociális, a kulturális és a rekreációs funkció. Ám kiegészíthetjük ezt a listát egy hatodik, szintén nem lebecsülendő funkcióval: a soft powerrel.

Tanulmányunkban az olimpia alapján nézzük meg, hogyan használják föl a nemzetek, illetve a kormányok a sportversenyt és a sportsikereket a „soft power” eszközeként. 

Először azonban a soft power fogalmát járjuk körbe! A fogalmat Joseph Nye politológus vezette be. A soft power, azaz puha erő az országok, szervezetek, akár egyének képessége arra, hogy úgy befolyásolják mások cselekedeteit, hogy az megfeleljen a szándékuknak vagy akaratuknak. A soft powert általában nem közvetlenül a kormányok alkalmazzák, hanem ezt a feladatot „delegálhatják” NGO-k számára, vagy kulturális, oktatási szervezeteknek. Amióta a sport létezik, azóta a mindenkori sportsikerek egyúttal a hatalmat gyakorló uralkodó és birodalma sikerei is.    

Bármennyire is elüzletiesedett, a sport még mindig az egyik legnépszerűbb kultúra-közvetítő jelenség. Ám természetesen nem csak valami nemes, nemzetközi jelenségről van szó, melynek a politics, azaz a politikai verseny világához semmi köze! Amellett érvelek a tanulmányban, hogy a politics szelleme kezdettől meghatározta a nagy nemzetközi sporteseményeket, és ma is meghatározza. 

A diktatúrák előszeretettel mutogatják magukat az olimpián, látványos ünnepségekkel lenyűgözve a nézőket. A Nyugat csúnyán leszerepelt, mint a demokrácia és emberi jogok őrzője, valahányszor kemény döntést kellett hozni egy adott rendező ország ellen. Sem Mexikót, sem Kínát nem büntették meg nemzetközi szankcióként az olimpia rendezési jogának visszavonásával vagy a rendezvény elhalasztásával.”