A tárgyiasító és szexista cikkek nem csak azért kifogásolhatók, mert a kurd nőket a megjelenésükre redukálják, hanem mert teljesen figyelmen kívül hagyják ezeknek a nőknek a politikai motivációit és eredményeit.
„A katonanők képein keresztül beemelt feminizmus ráadásul az a divatos téma, ami jelenleg a leginkább illeszkedik a nyugati mainstream társadalmi diskurzusba; ez Rojava legkönnyebben támogatható, befogadható eleme. A YPJ női katonái és a feminizmus hangsúlyozása miatt Rojava ügye olyan társadalmi csoportokhoz jutott el és platformokra tört be, ahova más politikai témának esélye sem lett volna. Az amúgy főleg divattal és szépségápolással foglalkozó Marie Claire például hosszú, a YPJ harcosainak portréival illusztrált cikkben számolt be az ISIS ellen harcoló kurd nőkről, de volt szó Rojaváról a kifejezetten fiatalabb korosztályt célzó Teen Vogue-ban is. Számtalan Pinterest oldalt is szenteltek a kurd katonanők képeinek, sőt, a H&M egy elég nagy visszhangot kiváltó húzással egyszerűen lemásolta és üzleteiben árulni kezdte a YPJ egyenruháit.
Azt, hogy a kurd női katonák és a rajtuk keresztül hangsúlyozott feminizmus mennyire rezonál a nyugati közönséggel, a kurdok is felismerték. A Rojava vezetőségét több helyről érte is kritika amiatt, hogy marketing célok miatt ezeket a nőket tolják előtérbe, miközben a YPJ harcosainak ábrázolása a nyugati médiában sok tekintetben kifejezetten problematikus.
A nyugati sajtó kurd nőábrázolásainak egy része például egész egyszerűen szexista. Rengeteg olyan, főleg bulvársajtóban megjelenő cikket találni, ami azzal van elfoglalva, milyen szépek a kurd katonanők, hogyan öltözködnek, hogyan sminkelik magukat. Dilar Dirik, kurd aktivista és akadémikus szerint a nyugati médiumok például gyakran a legattraktívabb YPJ katonákat választják ki interjúalanynak, hogy aztán »egzotikus amazonokként« mutassák be őket. A legjobb példa erre talán a »kurd Angelina Jolie« esete, amikor egy YPJ harcost kizárólag azért emelt ki a bulvársajtó a többszáz hasonló helyzetben lévő katonanő közül, mert hasonlított egy nyugati világsztárra, aki nem mellesleg különösen szép nőként van számon tartva.
Az ilyen tárgyiasító és szexista cikkek nem csak azért kifogásolhatók, mert a kurd nőket a külső megjelenésükre redukálják, hanem mert erősen ráerősítenek az egzotikus keleti szépség képére, miközben teljesen figyelmen kívül hagyják ezeknek a nőknek a politikai motivációit és eredményeit.
Rojava női katonái azért is válhattak hatalmas szenzációvá, mert szögegyenesen szembemennek azzal a képpel, ami a nyugati közvéleményben az átlagos közel-keleti nőről él. A patriarchátus és a szigorú vallási szabályok által elnyomott áldozatok helyett, a nyugati közvélemény aktív cselekvőket látott, fejkendő nélkül, férj nélkül, fegyverrel a kezükben. És bár egy női katonai egység valószínűleg egy nyugati országban is nagy feltűnést keltene az elvárt társadalmi nemi normák radikális átlépése miatt, a kurdok esetében a YPJ körül kialakult érdeklődést erősen befolyásolják orientalista, imperialista, és liberális feminista nézőpontok is.”
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
A fitneszguru nem ért egyet a Tisza által tervezett SZJA-emeléssel.
A jelölt személyéről szombaton döntött a szombathelyi Fidesz.
Illusztrációt mondjuk nem is keresett a bejegyzéshez.
