Eddig csupán a szerencsén múlt, hogy nem haltak meg százak.
Chilében nem rendkívüli – némely híradáshoz fűzött megjegyzés ellenében – az, hogy az emberek törnek, zúznak, a rendfenntartók ellen fellépnek.
Általában ez arrafelé a hagyomány.
A mostani helyzet különlegessége abban rejlik, hogy az előző elnöki adminisztráció által elindított „közjó-leszivárgás” megakadt és nem vált általánossá.
Ez pedig a fagyoskodó tömegek (a chileiek többsége ugyanis nem él fűtésrendszerrel ellátott házban) számára a hagyományosan a gazdagok és nagyon gazdagok számára előnyöket biztosító jobboldali politikával szemben a pohár beteltét eredményezte.
De nem lehet azt sem írni, hogy forradalmi a hangulat. A hangulat inkább a szociális lázadásé.
Forradalom akkor lehet, ha a szegények és az elnyomott őslakosok (vannak legalább tízmillióan egy tizenötmilliós városban) politikai követeléseket kezdenek megfogalmazni, és a társadalmi igazságosság régi és újbaloldali szövegeit fogják a chilei és mapuche zászlókra tűzni.
Ahhoz viszont az kellene, hogy a chilei nép – amelyet makroszinten inkább nem szolidárisnak ismertem meg – szolidáris legyen egymással. Erre utaló jelek már vannak (lásd a meneteket országszerte), de ez még nem az az összefogás, ami Magyarországon 1956-ban volt.
1973-mal sem indokolt a párhuzam az óceán túloldaláról: a katonaság ugyanis nem a fennálló rendet akarja megdönteni, hanem éppen a mostani „Allende” mellé állt. Egy-két dezertőr pedig még annyira sem fogja összekuszálni a szálakat, mint tavasszal Venezuelában az a pár tucat nemzeti gárdista Guaidóhoz való átállása.
Az viszont biztos, hogy
Pinerának ezért alaposan fel kell kötnie a politikai gatyáját, ha nagyobb véráldozat nélkül ki akar jönni a helyzetből. Mert eddig csupán a szerencsén múlt, hogy nem haltak meg százak, mint a kontinens másik végén évek alatt.
De Chile érdeke az, hogy ez így is maradjon, és a társadalom problémáira ne erőszakkal és halálos áldozatokkal válaszoljanak a chileiek.
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Áramellátási vészhelyzet alakult ki az egyik legnagyobb ukrajnai városban.
Ez a mai gazdatüntetés lényege. Ezért van most Brüsszel utcáin 10 ezer gazda.
A mintegy negyven európai mezőgazdasági szervezet által szervezett, valamint a Magosz és a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara részvételével zajló megmozdulás résztvevői traktortoros felvonulást tartanak.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
„Most, hogy már az EU saját pénze forog kockán, a diplomácia is elkezd elmozdulni.”
Az elfogadott hadikölcsönt – amiből hazánk kimaradt – Ukrajna nem fogja tudni visszafizetni – figyelmeztetett a kormányfő
