És most, itt álljunk meg egy szóra! A levél minden bizonnyal Orbán Viktornak szólt, s bár a hangnem meglehetősen jó szándékúnak tűnik, a mostani újraolvasás viszont rossz érzéseket kelt. Bennem.
Netán elfelejtette az újságíró, és elfelejtette a nép is, hogy az árvízkor nem a fotósok miatt hordta a homokzsákokat a Miniszterelnök? Hogy 2015-ben kipucolta a Keleti pályaudvart és környékét? Elfelejtették az állampolgárság visszaadását? Az ország újraépítését 2010-től… mindent elfelejtettünk? A »Wellness-medencékben« már nem emlékezünk arra, hogy az előző kommunista-liberális érában örült mindenki – tán még Pilhál is –, hogy lyuk van a seggén (bocsánat), és esetleg lejut nyáron akár a Balatonra is? Vajon merne ma este sétálni bárki is Párizs szűk mellékutcáiban vagy akár a Sendlingen-tor környékén, Münchenben?
Igaz, a Polgári Körökre szükség volna, de azokat felnőtt emberek alkották, akik mellé aligha kell pesztra. S főleg nem maga a Miniszterelnök! A polgári körök fenntartására és a személyes találkozásokra az elkényelmesedett képviselő urak és hölgyek a hivatottak! Itt a lehetőség, tessék bizonyítani! Annyi »tiszteletdíjért« már csak-csak lehet…