„Kövér László szavaitól nem tudok szabadulni, pedig volt rá majd két hét. Mások már szétszaggatták, összetették, üdvözítették, átkozták. De valami kimaradt.
A közszolgálati egyetemen egyetlen jelenetsoron belül kapták a hallgatók az abszurdot, az igaz mesét és a rejtett tragikumot. A színpadon Kövér László. Árnyaltan beszél a rendszerváltásról, a Fidesz és a többiek szerepéről. Sokat hibáztak ’98-ig ők is, mondja. Ők is részesei voltak annak a rendszerváltásnak, amely sokkolta a népet.
Csendes, a teljesség felől közelít. Hogy tudjuk, mit veszítünk… Most épp akkor, amikor hirtelen a kérgesre öregedett emberek fagyosságával esik neki mindennek, ami új vagy neki az. Okostelefonnak, Facebooknak, sajtószabadságnak, fékek és ellensúlyok rendszerének. Mindennek nekitámadt, ami zavarhat abban, hogy méltó figyelem közepette egyeduralkodjanak.
Fontos, amit Kövér mond. Olyan a Fidesz, mint a kétfejű sas, ahol a két fej heraldikailag ugyan ritka rajzolattal, de egy irányba néz. A Kövér-fej őszintének tetszik, a másik elsősorban a zsákmányt igézi, bűvöli. De ugyanonnan beszélnek.
E jelenség ismeretében kell jegyzőkönyveznünk az elmúlt hónapokban Kövér által nekünk szántakat: Szerinte most sajtószabadság van, nagyobb is, mint kellene… Egy normális homoszexuális tudja, mi a világ rendje […] Próbál alkalmazkodni, és nem tartja magát feltétlenül egyenrangúnak. Nincs különbség a pedofília és az azonos nemű párok házassága és az általuk történő örökbefogadás között…
Az európai népesedési fordulat megteremtése érdekében mindannyiunknak el kell döntenünk, hová állunk: az élet vagy a halál kultúrájának oldalára… Utóbbit szolgálják mindazok, akik azt hirdetik, hogy a gyermekvállalás magánügy. Az okostelefon tömegpusztító fegyver, a közösségi média kifejezés pedig „ócska, mocskos hazugság”.
Kommunista találmány a politikát és a vallást két különböző dolognak nevezni – miszerint tehát a felvilágosodás is kommunista találmány. ... Végül szembe kell néznünk azzal az állítással, mely szerint a fékek és egyensúlyok rendszere hülyeség.”