Joggal választottak

„Polt Péter azonban ritkán kap elismerő szavakat. Ő az ellenzéknek meg a »független-objektív« sajtónak is csak a »félázsiai álkeresztény hibridrezsim« bábja, egy »fideszes«. Dacára például annak, hogy sokunk elvárásával szemben a börtönök 2010 után nem teltek meg a Medgyessy–Gyurcsány–Bajnai-korszak politikusbűnözőivel. Vagy annak, hogy az ügyészség az OLAF, az unió csalás elleni hivatala által kezdeményezett ügyekben a tagállamok átlagát (36 százalék) lényegesen meghaladó mértékben, 45 százalékában emelt vádat 2012 és 2018 között…

A legfőbb ügyész, valamint az általa vezetett szervezet pártatlanságát és szakmaiságát tehát nehéz kikezdeni. Polt Péter újraválasztása pedig erre tekintettel magától értetődő volt.

Handó Tünde helyzete más. Bizonyos szempontból ellentmondásosabb, a bíróságok életében betöltött szerepét, különösen annak hatásait a maga egészében értékelni csak évek múltán, egy új bírói generáció tevékenységének tükrében lehet majd. Az újítók, a rendszerváltók átka sújtja. Ő 2012-ben egy olyan hivatal vezetésére kapott mandátumot, ami korábban nem létezett, és amelynek talán legfőbb feladata a bíróságokon elmaradt, de legalábbis torzra sikerült 1989–1990-es rendszerváltozás befejezése volt, egyszersmind azzal, hogy a szervezetet átvezesse a XXI. századba.

Ehhez először a posztkádári, félfeudális viszonyok felszámolását kellett megkezdeni, ami sértette az addig kiskirályként uralkodó törvényszéki elnökök és familiárisaik érdekeit. De bírák sokaságát tette ellenségévé azzal is, hogy határozottan nyitni igyekezett a fiatalok, a semmilyen dinasztiához nem kötődők felé.”