Hétvégi rasszizmus

„Hát… nem egy sztár alkat – mondta a gyerek, és a szájába tömött még egy sort az X-faktor nézéshez rendszeresített csokoládéból. – Úgyse jut tovább. 

Megdöbbenve néztünk rá. A barna bőrű, duci kislány és a szegénysorból jött zsűritag szeméből közben patakokban folyt a könny, a kamera kötelességtudóan szuperközeliben pásztázta az arcukat. 

Marika persze tényleg nem jutott tovább. A 22 éves Dallos Bogi, akinek szerepe szerint a jövő sztárjait kellene felfedeznie, nem látott benne semmi »közöset«, amihez hozzá tudna tenni. Ahogy zsűritag társa, Márta »Bye« Alex sem. A történet idáig tartana, ha már aznap este nem lepték volna el a fészbúkot a zsűri vérét követelő kommentek. A műsort és vele együtt a csatornát is rasszistának nevezték, egy közismert roma polgárjogi aktivista pedig egyenesen azt írta, hogy bezzeg a »fekete testvérek ilyenkor odamennének és szétkapnák a stúdiót«. 

Amúgy lehet, de nem hiszem. Odaát már évtizedek óta túl vannak ezen. Ez inkább lenne jellemző egy olyan országra, ahol mindenki gyanús, aki nem itt született, nem fehér, nem eléggé keresztény vagy nem bajszos. Ehhez képest a fehér, keresztény, bennszülött bajuszosok országában nem egyszer győzött cigány fiatal a hasonló vetélkedőkben. Egyrészt, mert rengeteg a tehetség a legszegényebbek között, másfelől a kereskedelmi tévék is ismerik saját közönségüket. Kalányos Marika nem volt nézőbarát. Talán nem volt elég jó a sztorija, talán nem volt csillogóan szép. Nem volt sztár alkat, és nem is akartak belőle sztárt csinálni. Vagy csak Boginak nem tetszett. ”