Hajnali látogatók

Ami a legszörnyűbb, hogy a szovjet csapatok elvégezték a munkát, de az igazi mocskos munkát a nyomukban bosszúért lihegő ávósok, pártkáderek ármádiája végezte. Ők voltak az állig felfegyverzettek, a nemzet zsírján kihízottak, akiket elzavartak a szinte fegyvertelen pesti srácok és ezért örök gyűlöletet fogadtak a magyarság ellen. És ez a vérvonal a magyar gyűlölet mérgével hat a mai napig apáról fiúra öröklődve.

A mai kormány is azon igyekszik, hogy minél szorosabb együttműködést alakítson ki az oroszokkal. Az orosz külpolitika semmit sem változott az évszázadok folyamán. Csak nehogy megint felszabadítsanak bennünket mint ahogy már többször meg is tették.

Az a nap, amikor az orosz tankok dübörgésére ébredtünk, még bennem is mély nyomot hagyott, pedig gyerekfejjel éltem azt át. Apám, akkor döntötte el végleg, hogy elmegyünk, mert reménytelennek látta a helyzetet. Nem tudom, hogy született-e könyv az életveszélyes menekülési kalandokról, mivel csak keveseknek adatott meg a zürmentes határátkelés. Mi, majdnem egy olyan mentöautóval próbáltunk kijönni, amiröl kiderült, hogy bünözök "mozgatták". Ezek aztán kirabolták az "utasokat" és eltették öket lábalól. A Szabad Europa rádiót hallgatva, tudtuk ezt még idöben, meg. De a keservesen sikeres menekülésünket is távoli lövés-lárma kisérte. Bénító kimerültség és félelem volt amit végül egy osztrák fogadó asztalán alva, pihentem ki az északai "kaland" után...

“Az oroszok már öt évszázadon keresztül próbálják országuk végső határát meglelni, de sehogy sem sikerül.” (A. L. Kennedy, The Quarterly Review, 1947. január) Egyébként az orosz birodalmi terjeszkedés volt az, amiről Fridhjof Nansen, norvég sarkkutató és Nemzetek Ligája (Népszövetség) megbízott, állította közel 100 éve már: "Oroszország az 1500-as évektől kezdődően minden hét évben egy norvégiányi területet kebelezett be." (Ezen, addig megállíthatatlan terjeszkedés érte el határainkat is 1939-ben. Egyetlen valamirevaló döntéshozó sem hagyhatta ezt figyelmen kívül.)