„Azon a hajnalon bekövetkezett, ami már a forradalom első napjától a levegőben volt: a szovjetek elözönlötték Magyarországot. Úgy jöttek be, hogy valójában ki sem mentek. A barikádokon ellenálló pesti srácoknak esélyük sem lehetett a kétszázezres hordával szemben.
Két nappal korábban, 1956. november 2-án Tito elnök brioni villájában született meg a döntés Magyarország sorsáról. Rólunk, nélkülünk. A jugoszláv diktátorhoz kiutazó szovjet vezetők megbeszélése áthúzódott a másnapba. Amikor fölálltak a tárgyalóasztaltól, már eldőlt a sorsunk: jönnek. Már csak sóhajtásnyi maradt a szabadságból. (Kis »színes«: a román pártvezetés jelezte, ha kell, szívesen segít a megszállásban…)”