Európa nem alakítja a saját sorsát

„Nagy szerepe volt viszont annak megakadályozásában, hogy Manfred Weberből az Európai Bizottság elnöke legyen. Ez nem siker?

A csúcspozíciók elosztásáról szóló vitában Macron azt a benyomást akarta kelteni, hogy neki van a legnagyobb politikai súlya Európában. Valójában azonban ha megnézzük, túl sok különbség nincs Manfred Weber és Ursula von der Leyen között. Weberrel Macron valaki más döntését szenvedte volna el, Von der Leyen megválasztását azonban a saját sikereként tudta eladni, különösen Franciaországban. Persze mindkét esetben Merkel döntött. A politikai súly, amit Macron magának tulajdonít, pusztán délibáb, ez pedig megmutatkozott a biztos­jelöltje, Sylvie Goulard bukásában. Őt – szemben az első magyar jelölttel, akit politikai okokból szavazott le a baloldal – egyértelmű inkompetenciája miatt utasítottak el.

Mi a helyzet a nagyhatalmakkal való tárgyalásokkal? Angela Merkel német kancellár meggyengülését kihasználva Macron lényegében Európa nevében próbál tárgyalni Moszkvában, Pekingben vagy Washingtonban.

Ez egy show. Macron valójában nem ér el konkrét eredményeket ezeken a találkozókon sem Európában, sem pedig Franciaországban. Európa valójában nem alakítója, hanem csak szemlélője a sorsának. Amikor Macron úgy tesz, mintha Európa nevében beszélne, olyan erős vezetőkkel néz szembe, akik készek megvédeni a saját országuk érdekeit a bevándorlás és a kereskedelem területén. Az Európai Unió viszont csak egy nagy, nyílt piacként tekint magára. Legyen szó Kínáról vagy Oroszországról, Macron eljátssza, hogy egyenrangúként tárgyal a nagyhatalmi vezetőkkel, de a hitelességét éppen »az európai projekt« ássa alá.

Mindeközben Franciaországban továbbra is Marine Le Pen, az ön pártjának elnöke Macron legfőbb kihívója. Milyenek most az erőviszonyok?

A franciák néhány év alatt átalakították a politikai palettát. A régi nagy pártok közül a jobbközép republikánusok nagyjából nyolc százalékra, a szocialisták öt százalékra zuhantak vissza. Eközben Macron pártja, a Köztársaság Lendületben, és a Nemzeti Tömörülés húsz százalék fölé erősödött. Minden felmérés szerint az elnökválasztás első fordulójában Macron és Le Pen fej fej mellett végezne, a másodikban pedig jelenleg Macron győzne, körülbelül tízszázalékos előnnyel. Bő két év azonban még hátra van az elnökválasztásig, az embereknek pedig már most elegük van Macron politikájából és arroganciájából.”

Milyen mérleget von a fokozatosan visszaszoruló sárgamellényes tiltakozásból?

A sárgamellényes mozgalom megmutatta a vagyoni egyenlőtlen­ségek miatti dühöt, a globalizmus nyertesei és vesztesei közti széles társadalmi szakadékot. Utóbbiak a legsérülékenyebbek, főleg mert Macron adópolitikája mindig rájuk, a munkásosztályra, a középosztályra, a nyugdíjasokra rak mind nagyobb terheket – ők folyton csak fizetnek, és semmit sem kapnak cserébe. Földrajzi különbségek is megmutatkoztak, hiszen a globalizmus nyertesei többnyire a  nagyvárosok lakói, a vesztesei pedig a vidékiek. Végül pedig rámutattak a demokratikus deficitre, a francia emberek véleménye ugyanis nincs megfelelően képviselve a parlamentben. A francia választási rendszer alapján Macron pártjának abszolút többsége van, a Nemzeti Tömörülés azonban hiába ér el húsz százalék feletti eredményt, alig néhány parlamenti képviselője van. Macron bármit megtehet ezzel a többséggel, amely valójában nem képviseli az emberek véleményét. Kihasználta azt is, hogy a tüntetők egyszerűen kimerültek. A sárga­mellényesek azonban bármikor visszatérhetnek az utcákra, ha valamilyen politikai kérdés újra megosztja a társadalmat.”