„Harminc évvel ezelőtt, 1989. november 9-én omlott le szimbolikusan a berlini fal, ettől a naptól kezdve szabad volt az átjárás a német főváros két fele között. A szocializmus bukása persze nem egy nap alatt történt és számos ikonikus állomása volt, ám a legkifejezőbbek és leghíresebbek talán mai napig az 1989. november 9. éjszakájának eseményei.
A II. világháborút követő évtizedekben Európa népei megtapasztalhatták, hogy milyen az, amikor külső nagyhatalmak felosztják kontinensünket. Az Európai Unió alapító atyái ezt a külső megosztottságot szerették volna meghaladni. Az európai integráció nem Európa nemzetei ellen, hanem értük és velük jött létre. Ezért minden olyan törekvés, amely kívülről, távoli kontinensek és több ezer kilométerre lévő fővárosok politikusaira hivatkozva igyekszik megbontani Európát, az Európa újbóli megosztásáról és rabszolgasorba taszításáról szól.
Különösen elgondolkodtató ez akkor, amikor Orbán Viktor rendszere Magyarországon egyre hangosabban tagadja Európát, egyre hangosabban tagadja meg az európai nemzetek egymásra utaltságát, egyre hangosabban tagadja meg a világot megismerni vágyó magyar fiatalokat és egyre jobban hasonlít azoknak a kivénhedt, korrupt és szürke kommunista egyenpolitikusoknak a világára, amely ellen a Fidesz annak idején fellázadt.”