A futballnemzet cirkusza

„Mielőtt a Puskás Stadion avatására készült videó részletes elemzésébe belekezdünk, le kell szögeznünk azt a nagyjából köztudott, de sokszor elfeledett tényezőt is, hogy az, hogy önmagában ennyit tudunk a miniszterelnök hobbijáról, szintén egy kommunikációs húzás. Azzal, hogy rendszeresen stadionokba jár és szotyoládét majszol, mint egy átlagos szurkoló, és hogy ezekről beszámol, könnyen az átlagember pozíciójába helyezni őt, és Orbán Viktor a nép gyermekeként prezentálhatja magát.

Köztudott, hogy Orbán tényleg szereti a focit, fontolgatta a profi karriert is stb. De ettől még a többi hobbijáról, amik kevésbé illenek bele a sonkafőzös, meccsre járós imidzsébe, igen ritkán beszél. A miniszterelnök például állítólag kifejezetten szeret a civilizáció sorsával és a politikával foglalkozó non-fiction könyveket olvasni (az ehhez kötődő tudását egyszer egy évben Tusványoson általában meg is csillogtatja), de fő kampányüzenetei vagy posztjai mégsem arról szoktak szólni, hogy milyen jó könyvet olvasott vagy, hogy egyetért-e Huntingtonnal, hanem, hogy hogyan szerepelt a magyar válogatott, aminek mennyire szurkol. 

Így nem meglepő, hogy a kormány a stadionavatóból egész napos propagandaeseményt csinált. A közmédia kilátogatott a helyszínre, ahol a legtöbbet mutatott riporterük, Németh Balázs a füvet érintve áradozhatott a létesítmény csúcsminőségéről és egy »szégyenletes« stadionmentes ország helyzetének megoldásáról. A pálya részletes bemutatásával, illetve a hivatalos megnyitó és a meccs élő közvetítésével a stadionavató 80 ezer ember élményéből egy egész ország élményévé vált. Azzal pedig, hogy az aznap bemutatott és a közmédiában többször lejátszott videó végén Orbán Viktor adja az utolsó passzt, ami eljuttatja a stadionba a labdát, a nemzeti stadion felavatása tökéletes, szimbolikus NER-propagandává válik. 

De a videóban jóval több propagandaelem van, mint a miniszterelnök várost átívelő passza.”