Velünk élő Tanácsköztársaság

„Szőcs Géza csizmája úgy került az asztalra, hogy – elmondása szerint – egy újságíró akkoriban felhívta és beugratta (!!!) a kérdéssel, amire ő is azt válaszolta: megfontolandónak tartotta a névváltoztatást.

Ebből a csőből sikeresen kimászott néhány hónap múlva, amikor a Mozgó Világ című havilapban elhatárolódott saját magától. Idézem: »Na, ez érdekes eset. Egy vasárnap délután felhívott az MTI vagy a Kossuth rádió riportere. Érdeklődött, mi a véleményem a Szabó Ervin Könyvtár névváltoztatásáról. Azt hittem, egy körkérdés keretében szólaltat meg néhány írót, költőt és könyvtárost a kollegina, [egyébként valóban körkérdés volt] így elmondtam a személyes véleményemet. A csapdát csak akkor észleltem, amikor kijött a hír, miszerint a kulturális államtitkár számára elfogadhatatlan Szabó Ervin, és kezdeményezi a cserét. Miközben nekem magamtól eszembe nem jutott volna változtatni.«

Az államtitkár Tarlós István rá vonatkozó bírálatával kapcsolatban megjegyezte: nem akart fővárosi ügyekbe avatkozni. »Egyetlen ártatlan mondatomon tört ki a botrány: az ellenzéki oldal berzenkedett és hőbörgött, hogy mi ez az újsütetű agresszivitás, mi ez az átnevezési őrület, a jobboldal meg lapított, eszébe nem jutott megvédeni azzal, hogy igen, ebbe mi ugrattuk be az államtitkár urat.«[??] Utalt arra is, hogy a jövőben nem szeretne foglalkozni a névváltoztatással, mint fogalmazott: »visszavonulót fújtam«. Hozzátette: „nem lesznek álmatlan éjszakáim akkor sem, ha a Szabó Ervin Könyvtár megtartja a nevét.” [!!!]

Kilenc év alatt nemcsak Szőcs Gézának, hanem másoknak sem voltak álmatlan éjszakáik. Minden idők egyik legszélsőségesebb ideológusa maradt a névadó, az a Szabó Ervin, aki személyesen tervezett merényletet Tisza István miniszterelnök meggyilkolására.