„Egész életében a gyermekek jövője volt számára a legfontosabb. Minden gondolatában, minden megnyilatkozásában, szervező munkájában arra törekedett, hogy szabadgondolkodású, kritikus és kreatív környezetben nőhessen fel és tanulhasson a legfiatalabb nemzedék. Számos tanulmányban, előadásban mondta el és fejtette ki ennek részleteit. Megvolt az az egyedi képessége, hogy mindenkit tudott tanítani, az egyszerű érdeklődőtől a szakmabeli professzoron át a miniszterig, és számosan, sokan közülünk tanultunk is tőle.
Kritikus volt minden kormánnyal szemben, minden oktatásirányítással kapcsolatban, de alapjaiban azzal a felfogással értett egyet, amely a közoktatás középpontjába a gyermek, a diák mindenekfelett álló érdekét helyezte. Tagadta és bátor ellenfele volt annak a gyakorlatnak, annak a politikának, amely az oktatásban a legfontosabbnak nem a gyermek jövőjét, hanem a hatalom kiterjesztését állította.”