„Öt országos választás (két parlamenti, két EP és egy önkormányzati) tapasztalatai bizonyították, hogy a mostani rendszer ellehetetlenítette a versenyt az ellenzéki térfélen belül. A 2010 óta eltelt idő, és a sok kudarc jórészt elsimította azokat az érzelmi és személyes sérelmeket is, amelyek fontos akadályai voltak az összefogásnak.
Az ellenzéki politikusok kénytelen-kelletlen, de alkalmazkodtak ahhoz, hogy végletekig megosztottan kétpólusúvá vált a magyar társadalom. Egészen leegyszerűsítve Orbán Viktor támogatóira és elutasítóira osztódott.
A Fidesz 2006 ősze óta tartó fantasztikus győzelmi sorozata többek között a "centrális erőtér" koncepciójának volt köszönhető. A rendszer lényege az volt, hogy az ellenzék egy része a Fidesztől balra, a másik része jobbra állt, és egyik oldal sem tudott akkorára növekedni, mint a Fidesz.
A rendszer 2018-ra ideológiai szempontból már nem működött, mert a tavalyi Jobbiktól a Fidesz valójában már jobbra állt. A felosztás viszont maradt, mert a Jobbik és a baloldali pártok közötti távolság akkor még áthidalhatatlannak bizonyult, ráadásul tavaly még a baloldalon is jelentős volt a rivalizálás a pártok között ahhoz, hogy országos szintű összefogás jöhessen létre.
A mostani előretörés létfontosságú az ellenzék számára. Ha most sem sikerült volna jelentős pozíciókat szerezni, feladatot kapni, akkor az a Fideszen túli politika teljes kiüresedésével fenyegetett volna.”