„A kurdok régóta ott vannak Szíriában, s mivel semmiféle nemzetközi támogatást nem élvez elméletük az önálló hazára, küzdenek, ahogy apáik és nagyapáik is tették. Rozsava etnikai összetétele nem mondható homogénnek, igaz, ez változott az Iszlám Állam elleni hadjárat során, mivel a kurd csapatok kiűzték onnan az arabokat, így is elősegítve a későbbi államalapítást. Törökország pedig, amely a NATO oszlopos tagja, így Európa legtöbb országának katonai szövetségese, jelezte, hogy ezt így nem fogja hagyni, nem akarja, hogy az annyi fájdalmat és halált okozó Kurdisztáni Munkáspárt létrehozhassa a szomszédjában a saját államát.
Csakhogy Törökország imázsa sokkal rosszabb, mint a kurdoké. A kurdok női harcosairól készített képek őrületesen népszerűek, hiszen azért készülnek, hogy befolyásolják a közvéleményt. Fiatal, gyönyörű lány katonai gyakorlóban, kibontott hajjal, vállán az obligát vörös csillaggal. Mert hiába, a Népvédelmi Erők egy vaskosan kommunista ideológiát követő gerillacsoport, ahol a lenini eszméknek megfelelően aki nem dolgozik, nem is eszik, nemtől függetlenül mindenki fegyvert fog. A mostani európai gondolkodásmód pedig ezt hatalmas előrelépésnek tekinti, a nők felszabadításának, erős nőket lát a harcosokban.
Csak sajnos semmit se tud a kulturális kontextusról, a helyi viszonyokról, a konfliktus résztvevőiről. A palesztin ellenállók közül mindig a kommunisták voltak a legkeményebbek, s bizony hatalmas a szakadék egy ilyen gerilla és Kádár János között. A csillagot hajlítgatják a saját érdekeiknek megfelelően, s nevezik magukat annak, aminek érzik.”